Archive for Heléna
Úszólány a medencében
Heléna több mint két éve jár úszni! Nagylánynak számít már a medencében és ügyesnek, tehetségesnek. Ha mindehhez egy picivel több akarat és ambíció társulna, mondhatnánk azt is, hogy igazi reménység… De ő nem nevezhető mindig koncentrált és feladatot végrehajtó ügyeskének (más se nagyon, ez korosztályi ártalom), viszont mindig lelkesen várja az alkalmakat, amikor a víz [...]
Nőnapra
Furfangos Heléna
Ki hinné, hogy egy két és fél éves kisember képes felelni a találós kérdésre? Én minden alkalommal meglepődöm, amikor picinyke lányom valami – számomra – kiemelkedőt teljesít. Minden megmozdulása, tette, cselekedete csodaszámba megy itthon, mindenért taps jár, lelkesítés és bátorítás. Heléna megszokta a sok dicséretet és körberajongást, ami nem csak a tőlünk áradó feltétel nélküli [...]
Heléna a Dunán kapitánykodna
Mostanában sokszor járunk a Duna közelében. Hidakon, rakparton, a Duna belvárosi szakaszán, de a külső részeken is. Ismerjük a szentendrei Dunát és a Dunakeszihez tartozó partszakaszt Heléna pedig már nagy Duna-folyó-patak és környezetszakértővé avanzsált. Szeretne kapitány lenni és saját hajóval rendelkezni, mindehhez viszont még sok víznek kell lefolynia azon a bizonyos folyón.Amikor fővárosunk hídjairól vagy [...]
Korcsolya – kettes verzió
Azt hiszem, sikerült Helénát megfertőznöm a mozgás és a sportok szeretetével… nem mondhatom, hogy véletlen, hiszen a foglalkozásaink nagy része arra irányul, hogy sportoljon, mozogjon, legyen szabad levegőn és ne csak itthon a négy fal között kézműveskedjünk… Minden érdekli, amivel foglalkozom és mindenből kell neki is. Teniszütőt és jégkorcsolyát már kapott, a teniszcentrumba csak a [...]
Játsszunk együtt!
Mondaná Heléna. Nagyon szeret játszani, bár kétlem, hogy ezt a játékot tisztán átlátja, mégis úgy érzem, teljes gőzzel beleveti magát a gyártásba, előkészületekbe, ajándékozásba… Még nem volt olyan alkalom, hogy bárkitől, bármilyen ajándékot megtagadott volna. Mindig ő viszi oda a meglepetést annak, akinek adunk és ő az első, aki puszit is nyom mellé, mert ő [...]
Szőkék a rossz napok ellen…
Habár időm nemigen engedi, szeretnék egy vidámabb bejegyzéssel frissíteni az itteni hangulaton, mert mi már kicsit feldobódtunk, köszönhetően a – most már úgy tűnik, hogy végleg – smaragdszemű szépségnek, aki itt sertepertél körülöttem, összedugjuk a fejünket, játszunk, videókat nézünk, zenét hallgatunk és nagyon sokat beszélgetünk arról, mit fogunk csinálni tavasszal a kertben, ahová már [...]
Bemutatom a terapeutám
Pár hete történt egy eset, ami igazán érdekes, akár saját hiányosságaimra rávilágító történet is lehetne. Talán az is. Eszembe juttatta azt a horoszkópos bejegyzést, amit lassan három évvel ezelőtt írtam és akkor is, ugyanúgy ahogy most, szinte minden szavával egyetértettem. Valóban úgy alakul a kapcsolatunk, ahogy azt anno olvastam, és ebben semmi tudatosság nincs, legtöbbször [...]
Hóemberes
Mert kell egy ilyen fotó is a családi albumba, az első igazi hóemberrel, amit Anya épített, igaz, az orra csipeszből van, de ki mondta, hogy nem forradalmasíthatjuk a hóemberépítést? A legfőbb alapanyag ugyanis a levesbe főtt, mivel ez a kisasszony egyik kedvenc tápláléka. (tegnap került a helyére igazi répa is).A hóember mérete nem véletlenül ekkora, [...]
Balerinák a jégen!
Minden arra vezethető vissza, hogy velem járt el görkorcsolyázni. Én a korcsolyával, ő pedig a kismotorral rótta a közeli utakat, de neki nem volt elég a motoros kaland, az kellett, amivel én "játszom". Nem volt erőszakos, de folyamatosan tudatta, hogy neki is kell, ki akarja próbálni. Ezután pedig nem volt megállás, mindennel megpróbálkozott: kisautókkal, edényekkel, [...]
Semmi különös…
A cím erős túlzás, mégis valahol igaz… Ünnepi előkészületek: mézeskalácssütés, ajándékcsomagolás, adventi naptárfiókok megkukkolása, gyertyák gyújtása (lassan a negyedik!), jövés-menés, vásárlás, az év utolsó hetei, körülöttünk pedig cukorsüvegként tornyosul a tegnap hullott hótakaró. Első igazi – életveszélyes – kalandom is megtörtént Helénával: a havazás első napján eljutni A-ból B-be, és megcsináltuk! Sóterápiázunk rendszeresen egy [...]
“Nem értek a szóból!”
Heléna újabb szavajárása, ami igazán nagy sikernek örvendett első alkalmakkor, amikor kimondta, ám mostanra humorát vesztette a kifejezés. Nyilván azért mondta, mert mi is ezt használtuk, amikor nevelni próbáltuk, ő pedig átültette első szám egyes személybe és mondogatja magának, a helyett, hogy megpróbálná értelmét vesztett mondattá avanzsálni. Ez utóbbinak nagyon ötülnék, de nem így van.Vasárnapig [...]
Ők hárman…
Amikor együtt vannak, páratlanul vidám hangulat tör ki, mindenki nevet és nézi a kis gézengúzok tombolását. Olyan hatalmas extázissal tudnak örülni egymásnak, hogy azzal falakat lehetne dönteni, mi pedig boldogan konstatáljuk, hogy habár ritkán is, de annál intenzívebben, erőteljesebben tudunk együtt lenni. Ezeknek a találkozásoknak felbecsülhetetlen értékük van, előtte hetekig tervezzük, utána pedig a következő [...]
Egyszervolt egy kandalló…
Mindig jókat nevet a Kisbencés gyermekdalon, amikor éneklem neki:… egyszervolt egy kemence, belebújt a kis Bence… Neki ez valamiért nagyon tetszik és mindig szórakoztatja a történet, most már azt is tudja, hogy mi az a korom, milyen koszos az és hogy Bence anyukája nem lehetett túl vidám, amikor meglátta kisfiát tetőtől talpig kormosan…Én sem örülök [...]
Öt nap után- ismét egy ölelés…
Hosszú napok állnak mögöttem. Akár egy szerelemcsalódott kamasz, akit faképnél hagytak, – ez a rövid leírása "módosult tudatállapotomnak". Pedig úgy roskadtam le péntek este a kanapéra, hogy most jön a szabadság. Öt nap nyugi, gyerek wellness-hetet tart, nagyszülők vigyáznak rá, mi pedig felnőtt életet élünk, jövünk-megyünk-intézkedünk, ketten vagyunk… e helyett más jött, egészen más… Gyomorgörcs, [...]
