Heléna a Dunán kapitánykodna

Ingrid ✍

Mostanában sokszor járunk a Duna közelében. Hidakon, rakparton, a Duna belvárosi szakaszán, de a külső részeken is. Ismerjük a szentendrei Dunát és a Dunakeszihez tartozó partszakaszt Heléna pedig már nagy Duna-folyó-patak és környezetszakértővé avanzsált. Szeretne kapitány lenni és saját hajóval rendelkezni, mindehhez viszont még sok víznek kell lefolynia azon a bizonyos folyón.
Amikor fővárosunk hídjairól vagy a rakpartról tekintünk a Dunára, Heléna kivétel nélkül, minden alkalommal a következő párbeszédet kezdeményezi:

- Patak? Rákospatak?
- Nem kicsim, folyó! Folyó, és a neve: Duna.
- Duuna?
- Igen, Heléna. Duna és ez egy folyó.
- Folyóóó, Duna. Dunakeszi?
- Dunakeszi egy város, a Duna pedig a folyó.
- Duuna! Nézd, Anya, ott megy egy hajó! Heléna is akar hajózni!
****

Ezt a párbeszédet már párszor lejátszottuk és amikor hajót látunk, újabb téma kerül előtérbe. Heléna nagyon izgatott hajóügyileg, mert ugye hallott már hajóskapitányról, Dunáról, hajóról és vízközeli kis temperamentuma nem hagyja addig nyugodni, ameddig ki nem próbálja a hajózás élményét.
Ma – többedik alkalommal – megígértük neki, hogy amint kitavaszodik, elhajózunk a festői Dunakanyarba, egészen Visegrádig és lesz dunai és hajós élményben is része bőven.
Le is jegyzem ide rögtön, hogy megmaradjon és teljesítésre kerüljön az ígéret.
Este pedig gyorsan átlapoztam Heléna kis emlékeit és megnéztem, mennyi köze lehetett eddig a hajókhoz. Sajnos nem sok.
Világjárt kiasszonyom még nem ült hajón, habár egyszer egy puccos kikötőben már táncolt egy Buddhafejen, vitorlás háttérrel és érezte a hajós élettel együtt járó laza élet szépségeit:

 
Majd összefutottunk egy kalózzal is, akivel kicsit haverkodósra vettük a figurát, ezt kihasználva pedig  jól megvicceltük, amit ő némán és merev komolysággal tűrt, nem ellenkezett, csak hagyta, hogy az események uralkodjanak fölötte. Ilyen féllábú-félkezű kalózzal valószínűleg (szerencsére) a Dunán nem találkozunk…

 

Minden esetre Heléna azt kérte, hogy legyen egy SAJÁT hajója és ő legyen a kapitány… Ezeket egy kicsit nehézkes lesz biztosítani és megígérni, nem is teszem meg, viszont a határtalan örömöt, hogy hajózhat, biztosan, mert sokszor van emlegetve ez a jármű és a mi rajongott folyónk, a Duna.
Kategória: Heléna, Ingrid, ajándék, beszélőke, erdekes, program, utazás

7 Hozzászólás a bejegyzéshez: “Heléna a Dunán kapitánykodna”

gneke írta:
2010. március 02. kedd ✍ 00:31

Milyen kicsi még ezeken a képeken Heléna:-)
Lassan kitavaszodik és akkor teljesülhet a kívánságnak az a fele, hogy végre hajózhat a kisasszony!
Nekem az első hajósélményem a Balatonhoz kötődik és mint a legtöbb gyereknek, nekem is tetszett. Szerintem egy ilyen kis vízitündérnek, mint Heléna biztos nagyon fog tetszeni! Várjuk majd az élménybeszámolót a kis dunai hajósról!

ÁronAnyu írta:
2010. március 02. kedd ✍ 20:59

Édesek vagytok a képeken, mindketten! A kalóz nagyon marconának tűnik, még szerencse, hogy nem viselkedett veletek barátságtalanul. Talán tudta, hogy egy jövendőbeli hajóskapitány-reménységet tisztelhet Helénában.
Gyerekkorunkban volt egy sorozat egy hajóskapitány lányról, imádtam! Belevaló volt, szókimondó és minden bajból kihalászta a legénységet. Most, hogy írom, mindezt elképzelem Helénáról.
Mindenesetre, ha összejön a hajóbeszerzés, lehet, hogy Áron megpályáz majd egy matróz állást.

Brunga írta:
2010. március 03. szerda ✍ 10:23

Tetszik ez a folyó/patak téma… A következő lépés majd gondolom az lesz, hogy a Duna valójában egy nagy folyó, pontosabban folyam :)

Jók a képek :) Várjuk majd a tavaszi hajós beszámolót!

Ingrid írta:
2010. március 03. szerda ✍ 19:06

Helena Aront nem matroz szerepben kepzelte el ;) magasabb poziciot szant neki es Gellertnek.

Brunga, igen! Volt meretkulonbseg-elemzes es egyeb osszehasonlitas ( Rakospatak :) ). De Helena mintha direkt generalna a temat es a beszelgetest, errol faggat :)
Aront nagyon varja mar! Hianyoztok neki!

tollpihe írta:
2010. március 04. csütörtök ✍ 15:40

emlékszem egy tavalyi játszóteres Helénaképre. az nem hajóskapitányos volt?
Luca autót szeretne, amit ő vezethetne. nem érti, hogy azzal még tizenpárévet várni kell ;)

Ingrid írta:
2010. március 07. vasárnap ✍ 10:59

Dehogynem :) Itt, a mi játszóterünkön hozta a formát… van egy kedvenc dala: Megy a hajó a Dunán… talán innen a rajongás és a víz imádata. Bár az autót is szereti, de az sokkal kézzelfoghatóbb neki, mint a hajó, ami azért nem mindennapi jármű, így most nagyon izgalmas gondolat, hogy egyszer hajózni fog.
Én is várom az élényt, kíváncsi vagyok mennyire fog neki tetszeni!

tollpihe írta:
2010. március 07. vasárnap ✍ 14:03

ezt a dalt Luca is imádja :D ringatón tanultuk, licslocsnak hívja ;)

 

Szólj hozzá: