Vattacukros szívecske helyett
Végre elérkeztünk a mai naphoz! Holnaptól már nem fogják kiütni a monitort a valentinnapi bannerek és nem lesz bennem ideges feszültség, hogy drága életem párja csak nehogy egy giccses műszívvel vagy rózsacsokorral állítson haza (bár ezekre kicsi az esély, ő inkább egyedi meglepetésekben részesít).
Rettentően idegesít ez a felhajtás, aminek biztosan vannak visszavezethető nyomai a múltamban. Talán az iskolás éveim, amikor kezdődött ez az őrület és mindeki értette, csak én nem, hiszen későn érő, tipikus kis csúnyaság voltam, akit nem kényeztettek el az udvarlók, így egy picit frusztráltak ezek a napok, amikor cicababa iskolatársnőim tobzódtak a figyelemben. Ezek kihevert traumák, mégis a jelen időkig nyúlnak, amitől nem tudok elvonatkoztatni, még akkor sem, amikor Bogyóapunak készítek apró megelepetést, hiszen az érzelmek azért jelen vannak, és a figyelem, ha nemis kizárólag a mai napra van összpontosítva, ma is érvényesül.
Nem csak a kedvesemnek, a blog olvasóinak is jár az ünnepből egy szeletnyi. Először a kicsiknek. Heléna kedvence a kis Pingu, aki szintén Valentinnapozik, mert ő is érző, dobogó szívet rejt a kis bundája alatt. Nézzétek meg, igazán helyes interpretálása az ünnep körüli felhajtásnak:
Pingu után pedig egy felnőtteknek – főleg a füleiknek – is élvezhető nyári kedvencem következik. Ez a dal egy véletlen folytán vándorolt a fülembe, nem is tudtam sokáig kiheverni, így csak hallgattam és hallgattam, dúdoltam és dúdoltam. Igazából szomorkás, melankolikus, ezzel együtt kellemes és sokkal közelebb áll hozzám, mint egy vattacukros rózsaszínes divatzene. Ha ezen a napon dalokat kellene hallgatni, valami hasonlót kotornék elő a lejátszási listámból, Heléna pedig imádja a videoklipet, sokszor kéri, hogy nézzük újra, és énekli is: dondevász????
Porchill- Porque
Most már kiírtam a nemszeretemnapom, de van egy nagyobb ünnepem is, hiszen három évvel ezelőtt éppen ezen a napon indult a blog és aznap jelent meg az
első bejegyzésem.
Rettentően idegesít ez a felhajtás, aminek biztosan vannak visszavezethető nyomai a múltamban. Talán az iskolás éveim, amikor kezdődött ez az őrület és mindeki értette, csak én nem, hiszen későn érő, tipikus kis csúnyaság voltam, akit nem kényeztettek el az udvarlók, így egy picit frusztráltak ezek a napok, amikor cicababa iskolatársnőim tobzódtak a figyelemben. Ezek kihevert traumák, mégis a jelen időkig nyúlnak, amitől nem tudok elvonatkoztatni, még akkor sem, amikor Bogyóapunak készítek apró megelepetést, hiszen az érzelmek azért jelen vannak, és a figyelem, ha nemis kizárólag a mai napra van összpontosítva, ma is érvényesül.
Nem csak a kedvesemnek, a blog olvasóinak is jár az ünnepből egy szeletnyi. Először a kicsiknek. Heléna kedvence a kis Pingu, aki szintén Valentinnapozik, mert ő is érző, dobogó szívet rejt a kis bundája alatt. Nézzétek meg, igazán helyes interpretálása az ünnep körüli felhajtásnak:
Pingu után pedig egy felnőtteknek – főleg a füleiknek – is élvezhető nyári kedvencem következik. Ez a dal egy véletlen folytán vándorolt a fülembe, nem is tudtam sokáig kiheverni, így csak hallgattam és hallgattam, dúdoltam és dúdoltam. Igazából szomorkás, melankolikus, ezzel együtt kellemes és sokkal közelebb áll hozzám, mint egy vattacukros rózsaszínes divatzene. Ha ezen a napon dalokat kellene hallgatni, valami hasonlót kotornék elő a lejátszási listámból, Heléna pedig imádja a videoklipet, sokszor kéri, hogy nézzük újra, és énekli is: dondevász????
Porchill- Porque
Most már kiírtam a nemszeretemnapom, de van egy nagyobb ünnepem is, hiszen három évvel ezelőtt éppen ezen a napon indult a blog és aznap jelent meg az
első bejegyzésem.
Köszönöm a három éve tartó figyelmet!
18 Hozzászólás a bejegyzéshez: “Vattacukros szívecske helyett”
2010. február 14. vasárnap ✍ 10:21
Boldog blogszületésnapot!Remélem még lesz sok-sok-sok-sok-sok:):):)!
2010. február 14. vasárnap ✍ 14:46
Boldog blogszülinapot!!!!
2010. február 14. vasárnap ✍ 15:18
Boldog 3. Blogszületésnapot! Legyen még sok-sok!
2010. február 14. vasárnap ✍ 21:32
Boldog szulinapot a Blogotoknak!
2010. február 14. vasárnap ✍ 21:44
Boldog szülinapot kívánok én is!
A dal gyönyörű!!!! Megértelek, hogy nem tudtál “szabadulni” tőle. Nekem is a lelkemig hatolt. Kétszer hallgattam meg, és még fogom többször…
2010. február 14. vasárnap ✍ 22:34
Még sokszor ennyit Ingridnek, a “csúnyalánynak”
2010. február 14. vasárnap ✍ 22:39
Na ezt úgy látom, “jól megcsináltuk”!
Hogy repül az idő, mindjárt írhatjuk át a blogot 3D-re, mint az Avatar és lassan gondolkodhatunki mit kapjanak a gyerkőcök érettségire – Mustang GTO-t, Moog analóg kultszintit vagy kézzel készült limited edition ébenfa legókészletet…
2010. február 15. hétfő ✍ 00:31
Boldog blogszülinapot!
/Nem tudlak tipikus csúnyaságnak elképzelni/
2010. február 15. hétfő ✍ 09:40
Szép reggelt! Köszönjük!!!
Kriszti, nem fogod elhinni! Autómosás közben, a kedvenc rádiómból (Jazzy) szűrődött ki ez a dal… azonnal abbahagytam a munkát és felhangosítottam, majd rákerestem a neten. Néha tényleg érdemes rádiót is hallgatni (főleg nem tucatzenéset), mert sok kincsre lehet bukkanni
Örülök, hogy tetszik! Az együttes a Buddha Bar albumon is szerepel, ha jól emlékszem chill out- “kategóriában”
Ádám, én beérem egy kinyomtatott példánnyal is, majd amikor a csúcson abbahagyom
… igaz, azt nem lehet majd körbejárni , de tapogatni igen
Kitket:
Gneke:
– ez van, szerintem szép dolog felvállalni, nem? Már szembe tudok nézni ezekkel (is).
2010. február 15. hétfő ✍ 10:03
“hiszen későn érő, tipikus kis csúnyaság voltam, akit nem kényeztettek el az udvarlók”…..én nem így emlékszem, sőt, Másoktól sem ezt hallottam
)
2010. február 15. hétfő ✍ 10:08
Rékaaa!!! az csak az érettségi előtt volt pár hónappal
akkor történt valami, nem tudom mi, igaz nem plasztikai sebész (hahaha…) és nem is jótündér, de a sors egyszercsak kegyes lett 
De Bogyóapu amikor elnézi a régi fotókat, csak szörnyülködik és lehurrog. Szerencséje van, ha így folytatom hetvenegy évesen szépségkirálynőként állok az oltár elé az aranylakodalmunkon. Hány pasi mondhatja ezt el???
Imádlak! Ne árulj el sokkal többet
2010. február 15. hétfő ✍ 12:05
Idén kötelező ajándékozás nélkül múlt el ez a nap nálam és nem volt baj. A felhajtásból sem érzékeltem szerencsére semmit és azokat meg inkább csak sajnálni tudom akik csupán kiemelt napokon foglalkoznak egymással.
Szóval meg tudlak érteni és a csúnya kislányos része is egyezik.:)
2010. február 15. hétfő ✍ 22:02
jól meghatódtam. brühahha
:):)
nagyon szép ez az első bejegyzés (is)
még sokszor 3 évet kívánok a blognak
2010. február 15. hétfő ✍ 22:19
szia Ingrid!eleg regota egy zugolvasod vagyok es egyben volt osztalytarsnod.A mai bejegyzesed elovasasanal ugy ereztem, hogy en is tollat ragadok.
Nagyon tetszett a vattacukros irasod es az a dal, azt hiszem avval vettel le a labamrol.
Csak gratulalni tudok oldaladhoz, oszintesegedhez es nem utolso sorban a kis Helenadhoz.
Buszke vagyok rad ,hogy ismerlek (ismertelek)es hogy egyutt koptattuk a 20-as iskola padjait… s igerem meg jelentkezem!
Csak igy tovabb!!!
2010. február 16. kedd ✍ 10:13
Ingrid! Meg sok sok evet kivanok Neked es nekunk, hogy olvashassunk Teged es Helena mindennapjait!
Nagyon szeretem a gondolataid es azt amit atadsz nekunk! Legy mindig ilyen oszinte es szeretheto!
2010. február 16. kedd ✍ 16:49
Gyönyörű a dal! Köszönöm.
Gratulálok a 3. blogszülinaphoz, hamar eltelt
A csúnya kislányos részt én nem kaptam el, mindig úgy csodáltalak benneteket…
2010. február 19. péntek ✍ 17:03
Látod a sors emlékezetessé tett számodra is ezt a a napot, egy gyönyörű emlékkel:)
Köszönöm, hogy írsz, nagyon sokszor ötletet adsz, mint most is:)
2010. február 25. csütörtök ✍ 22:44
Imola! Ne haragudj, csak most látom az üzeneted! Nem volt gépem, így kicsit késve ragálok: Örülök, hogy jelentkeztél és hogy tetszik a dal
Kedves vagy, jól esnek a szavaid!
Puszillak!
Szólj hozzá: