Aniko: hat igy…
Orulok hogy beneztel!

Végre sikerült elérnem ide is, csodásak a virágok. =))) Jön a tavasz! (Nálunk hét ágra süt a nap! =DDD)

De ahogy olvasok a kedves “barát”-ról… a környezetedben lehet már gyomlálnod kellene! =) Hogy is bírálhatna Téged bárki? Pláne olyan, aki maga nem lehet anya. =)

Puszillak!

Krisz Mami nyert, bár a megfejtésekből úgy látom, alábecsültem az olvasóim tájékozottságát
Sebaj, én csak örülök ennek. Ezt az amarilliszt idén szereztem be, az egyetlen virágom, amit magam vásároltam, mert azt kiabálta a polcról: VIGYÉL HAZA INGRID!!!!!

Vica: ha hoz levelet, akkor él a hagyma és ez jó jel Az amarillisz szereti a tápanyagdús földet, ugyanakkor azt is, ha legkevesebb egy-két hónapot pihen a hagyma.
Eddig bevált recept: virágzás végén (a te esetedben nyár elején, mert most nem virágzik) ültesd ki a kertbe vagy tedd ki az erkélyre, öntözd, ne hagyd kiszáradni. Ősszel, a fagyok beállta előtt vedd ki a földből és helyezd el hűvös előszobában vagy pincében (föld nélkül, újságpapírba csomagolva). Decemberben vagy januárban már elő is veheted és tápanyagdús földbe ültesd úgy, hogy a hagyma tetejét ne lepje el. Fokozatosan öntözd. Ha szerencséd van, előbb pillantod meg a bimbót, mint a leveleket, mert ez a virág, mint a legtöbb hagymás, előbb a bimbót mutatja meg. Drukkolok neked És nem vagyok szaktekintély, én is könyvekből informálódom.

Adriána! Az orchidea valóban igényes virág, de nem lehetetlen tartani. Most már elérhető áron is lehet kapni, próbálj ki egyet, hátha megszereti a környezetet amit biztosítani tudsz! Heti egyszeri locsolás (nem szabad túlöntözni) és magas páratartalom (vagy permetezés) szükséges neki. Lehet kapni külön orchideaföldet, bár ha veszel, jó ideig nem kell bolygasd a cserépből, amiben árulják és jól tud esni nekik az orchidea-virágtáp. Amikor elvirágzott, a szárát nem szabad tövig vágni!

Judit: küldeném én, de mire odaér….

Egyébként mindegyik virág most került hozzám. Névnapi ajándékok, sajnos az előző lakásból velünk költözők közül csak a kaktuszok és az anyósnyelvek bírták a kiképzést…

“barátról” – nem szeretnék személyeskedni sem pedig minősíteni őt. Ti már megtettétek.
Sok igazság van a soraitok között, én pedig sokáig tépődtem, hogy írjak-e róla… muszáj voltam bejegyzeni ide ezt a dolgot, hiszen nem hagy nyugodni a gondolat, hogy valaki megkérdőjelezzen egy olyan pozíciómban, amit minden igyekezetemmel és maximális teljesítménnyel végzek, erre pedig sok-sok visszajelzést is kapok.
Az életünkben benne van az is, hogy kikapcsolódunk, de azt hiszem a családomon kívül senki sem bírálhatja a cselekedeteimet és ameddig ebből sem Heléna sem a család többi tagja nem érez hátrányt, vagy nem teszi szóvá, addig megengedem magamnak a kimozdulásokat és Heléna nagyszülős programjait, hiszen ez mindenkinek jól tud esni.
Heléna pedig örül a szerencséjének, hogy nem (csak) rajtam fog múlni a fejlődése
Rosszul esett a belémrúgás, de azt hiszem sokat elárul az illető jószándékából az, hogy éppen mostanság, a sikertelen beavatkozás után tárja elém az “őszintevagyok, de barát” kártyát.