Ajándék, díj, tavasz, coming out: Nektek!
Napok óta fotózom a lakásunkba tavaszt hozó virágokat. Szebbnél szebb, színesebbnél színesebb formákat, alakozatokat öltenek. Nekem itt kezdődik a tavasz és jön felém visszafordíthatatlanul. Február 5.-től záporoznak a virágok és ezek folyamatos szeretetet, nyugalmat, békét és tavaszt jelentenek még az ilyen borúsabb reggeleken is, mint amilyennek ez a mai ígérkezik itt, a domboldalon.
Hiába szépséges a táj, ropog a hó a kertben a lábunk alatt, Heléna odavan a hógolyózásért és a kis falvak háztetői süvegcukorként tornyosulnak, a kertek hófehérek és az összkép festői, mégis azt hiszem, nem csak én vagyok tavaszváró hangulatban.
Ovisvilág, azaz Jusztina lepett meg egy meglepetéssel, méginkább megtiszteltetéssel, ami egy díj. Kreatív blogger lettem, azonban úgy érzem, nem tudok megfelelni az elvárásoknak, amik a díjjal járnak, ezért rendhagyó módon, át is veszem meg nem is, teljesítem is a kötelezettségeket, és nem is…
Egyszer már szerepeltem a Cannes-i vörös szőnyegen, így most kihagyom a felsorolást.
A titkaimat is feltártam pár éve, igaz, hogy nagyon régen, de a helyzet azóta sem változott, ha most kéne felsorolást tartsak, ugyanezekről írnék.
De hogy teljesítsek is valamit, díj helyett virágot nyújtok Mindenki monitorjára:
Elsőként az orchideáimat adom, akik azóta állnak még közelebb a szívemhez, hogy Bogyóapu könnyes szemekkel nyújtotta át akkor, amikor Heléna még a méhem gyümölcseként volt veszélyben, én pedig akkoriban tudtam meg erről az egzotikus virágról, hogy a termékenységet (is) szimbolizálja (e mellett kifinomultságot, műveltséget, nőiséget, igényességet). Innetől kezdve nem volt kérdés, hogy a termékenység szimbólumával az éjjeli szekrényemen, legyőzzük a félelmet és Heléna velünk marad:
Hiába szépséges a táj, ropog a hó a kertben a lábunk alatt, Heléna odavan a hógolyózásért és a kis falvak háztetői süvegcukorként tornyosulnak, a kertek hófehérek és az összkép festői, mégis azt hiszem, nem csak én vagyok tavaszváró hangulatban.
Ovisvilág, azaz Jusztina lepett meg egy meglepetéssel, méginkább megtiszteltetéssel, ami egy díj. Kreatív blogger lettem, azonban úgy érzem, nem tudok megfelelni az elvárásoknak, amik a díjjal járnak, ezért rendhagyó módon, át is veszem meg nem is, teljesítem is a kötelezettségeket, és nem is…
Egyszer már szerepeltem a Cannes-i vörös szőnyegen, így most kihagyom a felsorolást.
A titkaimat is feltártam pár éve, igaz, hogy nagyon régen, de a helyzet azóta sem változott, ha most kéne felsorolást tartsak, ugyanezekről írnék.
De hogy teljesítsek is valamit, díj helyett virágot nyújtok Mindenki monitorjára:
Elsőként az orchideáimat adom, akik azóta állnak még közelebb a szívemhez, hogy Bogyóapu könnyes szemekkel nyújtotta át akkor, amikor Heléna még a méhem gyümölcseként volt veszélyben, én pedig akkoriban tudtam meg erről az egzotikus virágról, hogy a termékenységet (is) szimbolizálja (e mellett kifinomultságot, műveltséget, nőiséget, igényességet). Innetől kezdve nem volt kérdés, hogy a termékenység szimbólumával az éjjeli szekrényemen, legyőzzük a félelmet és Heléna velünk marad:



A begóniát azért szeretem, mert buja virágzata, zsenge levelei, robosztus és terjedelmes külleme egészen vidámmá, színessé és élettel telivé varázsolják az ablakom. Árnyékos oldalra teszem, közvetlen az ablak közelébe, így egészen sokáig ontja a szebbnél szebb virágokat. Sokszínű példányait lelhetjük fel a virágárusoknál, így sosem lehet megunni a gyűjtést.
Ha egy virágot kell megnevezzek, aminek a tavaszhoz és az olasz tengerpartok hangulatos házikóinak ablakaihoz kötődik, az nem más, mint a ciklámen. Ez a kényes ablakhercegnő, aki huncutul fejet hajt és szirmai az égre kémlelnek, szinte kiemelkedik a környezetéből figyelemfelkeltő színpompájával:
Amikor elegáns és kecses tavaszi csokrot szeretnék, akkor a tulipán. Elmaradhatatlan örök kedvenc. Hollandiában sem hiszem, hogy unják, hát még én… Minden szirma levesz a lábamról:
Végül pedig, a csúnya bizonyíték.
Átmulatott éjszakám utolsó állomásának ajándéka. Igen, itt kaptam. Merthogy legyen ez egy kis bújtatott, eltitkolt coming out: rossz anya vagyok, nem vagyok elég felnőtt Heléna anyukájának lenni és csak a puszta szerencsén múlott, hogy kislányom jól halad a fejlődéssel, szépen beszél, okos és korán érik.
Egy anya, aki ki mer rúgni a hámból??? Aki oda meri adni a nagyszülőknek a gyereket egy hétvégére??? Biztosan sírva könyörögnek a gyermekemért, csak hogy megmenekítsék egy magamfajta anyától….
Ha ezt az olvasó-barátok másképp látják, hát a felvilágosítást most megkapják. Ez most nem vicc volt, egy barát üzenetét továbbítom, hogy a blog ne legyen hamis. Lássunk tisztán.
És a mulatós virág, a liliom:
Átmulatott éjszakám utolsó állomásának ajándéka. Igen, itt kaptam. Merthogy legyen ez egy kis bújtatott, eltitkolt coming out: rossz anya vagyok, nem vagyok elég felnőtt Heléna anyukájának lenni és csak a puszta szerencsén múlott, hogy kislányom jól halad a fejlődéssel, szépen beszél, okos és korán érik.
Egy anya, aki ki mer rúgni a hámból??? Aki oda meri adni a nagyszülőknek a gyereket egy hétvégére??? Biztosan sírva könyörögnek a gyermekemért, csak hogy megmenekítsék egy magamfajta anyától….
Ha ezt az olvasó-barátok másképp látják, hát a felvilágosítást most megkapják. Ez most nem vicc volt, egy barát üzenetét továbbítom, hogy a blog ne legyen hamis. Lássunk tisztán.
És a mulatós virág, a liliom:
Ha már játék, akkor pedig egy találós kérdés is belefér: milyen virág bontakozik ki nemsokára ebből a zsenge bimbóból?











23 Hozzászólás a bejegyzéshez: “Ajándék, díj, tavasz, coming out: Nektek!”
2010. február 09. kedd ✍ 09:30
Gyönyörűek!
2010. február 09. kedd ✍ 09:31
Nem enged hozzászólni… na megpróbálom megint.
Szerintem a bimbó egy amaryllis-t takar.
2010. február 09. kedd ✍ 09:56
Meseszépek:) A találós szerintem is amaryllis. Az enyém nem akar újra bimbót hozni, csak leveleket növeszt, de azt folyamatosan. Kedves Ingrid! Te mint virágügyi szaktekintély tudsz valami okosat mondani, hogy hogyan vegyem rá ismét a virágzásra?
2010. február 09. kedd ✍ 10:15
Hát nekem halvány lila gőzöm sincs, annyira nem értek a növényekhez, hogy az már nekem is fáj…
De ezek után a buja virágok után igazán kiváncsi leszek, mit varázsolsz majd a kertetekben.
Ami meg a coming out-ot ileti: háhááá, minek is ellenségek, ha ilyen “remek” barátok veszik körbe az embert…
Méghogy egy EGÉSZ hétvégére lepasszoltad???? Hát ez rettenetes.
Tessék a sarokba térdepelni, és a legszebb orchideádat meg nekem elküldeni.
Hát igen, akartam is írni már korábban, hogy Heléna hamarosan retardált lesz, és vissza fog maradni a fejlődésben, meg az aluljáróban végzi csöves drogosként, ha így folytatod!
2010. február 09. kedd ✍ 10:48
A virágok gyönyörűek, a kimozdulásért pedig csak irigykedni tudok, én is szívesen mennék már
De cicifüggő ketteském miatt ez egy darabig még várat magára:)
2010. február 09. kedd ✍ 10:59
Álomszépek a virágok. Na én meg ehhez nem nőttem még fel eléggé, a virágneveléshez. De ne aggódj, ha ez a kritérium, akkor a gyerekneveléshez sem, csatlakozom hozzád. (Szuper helyen jártál!
) Hétvégét még nem töltöttek a csajok a nagyszülőknél, áprilisban tervezzük az első ilyen alkalmat, de egy-egy estére, fél napokra már jó sokszor nélkülözték a társaságunkat, és mindig csak azt éreztem, hogy feltöltődve, sokkal több energiával és vidámsággal folytattuk közös tevékenységeinket egy-egy ilyen pihenő után.
Nem tudom ki ez a kritikus “barát”, de vannak elképzeléseim a problémája gyökereiről.
1. Talán nincs gyereke, úgy meg könnyű képzelődni arról, hogy ő milyen jól állná a sarat minden segítség nélkül.
2. Van gyereke és sajnos nincs semmi segítsége, és ezért egyedül állja a sarat. Ez esetben minden tiszteletem az övé, viszont figyelmeztetném, hogy az irigység nem jó tanácsadó. Attól, mert valamire nincs lehetőségünk, még nem biztos, hogy rosszul csinálja az, akinek van.
És el tudok még képzelni egy harmadik lehetőséget, szerintem mondjuk ez a legszomorúbb, ha az illetőnek gyereke is van, segítsége is lenne, csak elvi megfontolásból egyedül küzd meg minden nehézséggel, ha beleroppan is, de csakazértis, megfosztva ezzel a nagyszülőket és a gyerekét is a csodálatos közös élményektől. Erre az esetre pedig csak annyit tudok mondani: mártírnak lenni egészségkárosító magatartás. És sajnos nem csak az illető egészségét nyomorítja, hanem mindenki másét is a környezetében.
Mert ugye, ha ez az eset állna fönn, de ő nem érezné mártírnak magát, akkor ugyan miért fájna neki, ha más másképpen intézi?
2010. február 09. kedd ✍ 11:19
Szia Ingrid!
Ha most humoros szeretnék maradni (hozzád méltón), akkor azt mondanám, hogy a gyereket egyáltalán te szülted? Mert az alakodból ítélve ez sem tűnik valószínűnek
De viccen kívül, én is csak azt tudom mondani, hogy aki ilyennel minősít téged, az nem a barátod. Ellenségnk is a legrosszabb, azért is, mert te nem vagy ilyen anya.
Azok az anyák, akik nem élnek olyan kiegyensúlyozott életet, mint te, előbb-utóbb kiborítják otthon a bilit és az egész a feje tetejére áll.
Heléna mosolygós fotói nem egy boldogtalan, elhanyagolt gyereket mutatnak.
Ingrid! Ne hallgass a rossz tanácsadókra!
2010. február 09. kedd ✍ 11:20
A fotókat elfelejtettem megdícsérni:
gyönyörű virágok, tényleg szép folytatást adtál ennek a játéknak, így mindenki kap tőled
2010. február 09. kedd ✍ 11:25
A virágok szuperek – én még nem mertem orchideát venni/kérni. Úgy félek, hogy elrontom és elhalálozik nálam. Ügyi vagy! Az utolsó virágra a megfejtés már megérkezett.
A kedves barát megjegyzéséhez hozzáfűzni valóm: igazán nem is értem mire akart kilyukadni. Én is voltam szórakozni, mikor kicsik voltak a gyerekeim és most már gimis az egyik, a másik is fejlődik rendesen (talán nem okoztam nekik csalódást, hogy nem egy besavanyodott anyjuk van.)
2010. február 09. kedd ✍ 12:19
Láttam már a játékot és most olyan Ingrides a folytatás
inkább hallgatok, sok vélemény elhangzott már, újat mondani nem tudok, csak azt, hogy ha a csaladok 80%a úgy élne ahogy ti, akkor sokkal boldogabb világ lenne. Ezt tényleges barátként mondom, mert szép családot ismertem meg általatok.
gratulálok a díjhoz!
A jóakaró barátról jót vagy semmit
2010. február 09. kedd ✍ 15:35
A tulipán, pedig nekem is nagy kedvencem!!!!!!
2010. február 09. kedd ✍ 16:11
Gyönyörűek a virágaid…Az én orchideám is éppen most virágzik…
Az ilyen barát nem is barát…
Nekünk nincs semmi segítségünk…Semmi, semmi…A tavaly pontosan egy hétre hagytam a nagyszülőkkel, s mi elutaztunk külföldre…Mindannyian nagyon élveztük…Igaz, kétszer-háromszor telefonáltam naponta, és nagyon hiányzott, de lagalább pihentem két év után először…
Szerintem az ilyen üzenetekre rá se ránts, ne törj le pajtás…
2010. február 09. kedd ✍ 18:50
Hűha….akkor én aztán extra-mega rossz anya vagyok….:D
2010. február 09. kedd ✍ 19:27
Gyönyörűek a virágaid
). Tisztán látok!
A virágot nem tudom mi lehet…
Ez az “anyaság”… Jaj akkor én aztán halmozottan rossz anya vagyok… Ingrid remek “barát” az ilyen… Mélyen érintett nagyon, a saját dolgaim miatt, meg ma amúgy is érzelmileg felfokozott állapotban vagyok (Edinának megszületett a 2. kislánya
2010. február 09. kedd ✍ 22:47
Szép estét!
Krisz Mami nyert, bár a megfejtésekből úgy látom, alábecsültem az olvasóim tájékozottságát
Sebaj, én csak örülök ennek. Ezt az amarilliszt idén szereztem be, az egyetlen virágom, amit magam vásároltam, mert azt kiabálta a polcról: VIGYÉL HAZA INGRID!!!!!
Vica: ha hoz levelet, akkor él a hagyma és ez jó jel
Az amarillisz szereti a tápanyagdús földet, ugyanakkor azt is, ha legkevesebb egy-két hónapot pihen a hagyma.
És nem vagyok szaktekintély, én is könyvekből informálódom.
Eddig bevált recept: virágzás végén (a te esetedben nyár elején, mert most nem virágzik) ültesd ki a kertbe vagy tedd ki az erkélyre, öntözd, ne hagyd kiszáradni. Ősszel, a fagyok beállta előtt vedd ki a földből és helyezd el hűvös előszobában vagy pincében (föld nélkül, újságpapírba csomagolva). Decemberben vagy januárban már elő is veheted és tápanyagdús földbe ültesd úgy, hogy a hagyma tetejét ne lepje el. Fokozatosan öntözd. Ha szerencséd van, előbb pillantod meg a bimbót, mint a leveleket, mert ez a virág, mint a legtöbb hagymás, előbb a bimbót mutatja meg. Drukkolok neked
Adriána! Az orchidea valóban igényes virág, de nem lehetetlen tartani. Most már elérhető áron is lehet kapni, próbálj ki egyet, hátha megszereti a környezetet amit biztosítani tudsz! Heti egyszeri locsolás (nem szabad túlöntözni) és magas páratartalom (vagy permetezés) szükséges neki. Lehet kapni külön orchideaföldet, bár ha veszel, jó ideig nem kell bolygasd a cserépből, amiben árulják és jól tud esni nekik az orchidea-virágtáp. Amikor elvirágzott, a szárát nem szabad tövig vágni!
Judit: küldeném én, de mire odaér….
Egyébként mindegyik virág most került hozzám. Névnapi ajándékok, sajnos az előző lakásból velünk költözők közül csak a kaktuszok és az anyósnyelvek bírták a kiképzést…
“barátról” – nem szeretnék személyeskedni sem pedig minősíteni őt. Ti már megtettétek.
Sok igazság van a soraitok között, én pedig sokáig tépődtem, hogy írjak-e róla… muszáj voltam bejegyzeni ide ezt a dolgot, hiszen nem hagy nyugodni a gondolat, hogy valaki megkérdőjelezzen egy olyan pozíciómban, amit minden igyekezetemmel és maximális teljesítménnyel végzek, erre pedig sok-sok visszajelzést is kapok.
Az életünkben benne van az is, hogy kikapcsolódunk, de azt hiszem a családomon kívül senki sem bírálhatja a cselekedeteimet és ameddig ebből sem Heléna sem a család többi tagja nem érez hátrányt, vagy nem teszi szóvá, addig megengedem magamnak a kimozdulásokat és Heléna nagyszülős programjait, hiszen ez mindenkinek jól tud esni.
Heléna pedig örül a szerencséjének, hogy nem (csak) rajtam fog múlni a fejlődése
Rosszul esett a belémrúgás, de azt hiszem sokat elárul az illető jószándékából az, hogy éppen mostanság, a sikertelen beavatkozás után tárja elém az “őszintevagyok, de barát” kártyát.
2010. február 10. szerda ✍ 09:43
Köszönöm szépen az információt:) A tudást általában könyvekből szerzi az ember;)
2010. február 10. szerda ✍ 14:02
Ingrid, most is gyönyörű fotókat hoztál gyönyörű virágokról.
Nekem az orchídeáról az esküvőnk jut eszembe, vagyis a csokrom:-) Mondta a virágos, hogy tavasszal és ősszel egyszerűbb beszerezni, de be fogja augusztus elsejére is, ha azt szeretnék.
Sajnos a virágokhoz egyébként nem értek, érzem is a hiányát. Talán mert nem nőttem bele, panel tizedik emeletén alig élt meg valami, így a virágkultúra kimaradt a műveltségemből. Sajnos. Szerencsére a férjem ért hozzá. Ritka ez férfiban, de mi itt is kiegészítjük egymást.;)
Sajnálom hogy van ilyen “barátod” is, remélem megköszönted neki, hogy felvilágosított. Most érzékeny vagyok erre a témára én is, igyekszem három gyermeknek a legjobbat nyújtani, hogy lehetőleg egyformán figyeljek mindegyikre erre én is megkaptam tegnap. Nem egy baráttól, apukámtól. Hosszú, talán a sajátblogban írok róla, eléggé a hatása alatt vagyok még a tegnapi napnak.
2010. február 10. szerda ✍ 14:46
Ingrid! Utólagos engedelmeddel a post témáját elcsentem, én is megmutatom a virágaimat! A tieid gyönyörűek! Én is mániákus virágos vagyok!
2010. február 24. szerda ✍ 10:43
Szia Ingrid!
Tegnap vettem orchideát a bíztatásod apropóján. Olyan nagyon szép – rózsaszín és sötétlila közepén. Köszi, hogy bátorítottál (remélem tényleg jól fogja magát érezni nálam)! Majd igyekszem.
2010. február 25. csütörtök ✍ 10:09
Nagyon örülök! Most tele vannak a boltok sok szép példánnyal

Locsolgasd, szeretgesd. Ne öntözd túl és ha úgy érzed, kicsit puhulnak a levelei, az általában a túlöntözés miatt van, mérsékeld azt.
Tedd világos helyre, legjobb erre egy fürdőszoba vagy konyhaablak. Amikor virágzik pedig, természetesen jól látható, központi helyet keress neki
Drukkolok!
2010. március 01. hétfő ✍ 12:24
Köszi Ingrid! Kedves vagy, otthon kérdezte a lányom, hogy mi legyen a virág neve (nálunk mindnek van) – szóval Ingrid lett. Bár Lili szerint Iringó jobban illene hozzá, de ragaszkodtam az Ingridhez, szóval van már virág is elnevezve rólad
2010. március 01. hétfő ✍ 14:12
Szia Ingrid!
Végre sikerült elérnem ide is, csodásak a virágok. =))) Jön a tavasz! (Nálunk hét ágra süt a nap! =DDD)
De ahogy olvasok a kedves “barát”-ról… a környezetedben lehet már gyomlálnod kellene! =) Hogy is bírálhatna Téged bárki? Pláne olyan, aki maga nem lehet anya. =)
Puszillak!
2010. március 01. hétfő ✍ 21:20
Adrianaaaaa!!!


rettenetesen megleptel, koszonom! Rozsat mar neveztek el Ingridrol, megpedig ha jol tudom, Bergman druszamrol
de hogy orchideat es rolam… Az megtisztelo reszetekrol
egyebkent az Iringo is nagyon szep es kedves nev, javaslom mindketto hasznalatat
Aniko: hat igy…
Orulok hogy beneztel!
Szólj hozzá: