Bemutatom a terapeutám

Ingrid ✍
Pár hete történt egy eset, ami igazán érdekes, akár saját hiányosságaimra rávilágító történet is lehetne. Talán az is. Eszembe juttatta azt a horoszkópos bejegyzést, amit lassan három évvel ezelőtt írtam és akkor is, ugyanúgy ahogy most, szinte minden szavával egyetértettem. Valóban úgy alakul a kapcsolatunk, ahogy azt anno olvastam, és ebben semmi tudatosság nincs, legtöbbször azt veszem észre, hogy rácsodálkozok esetekre: "jé… ezt már olvastam valahol kettőnkről…"
Az ominózus eset tehát, ami egy kis mini terapeuta vízióját keltette bennem, így zajlott:

Egy fárasztó délután, amikor játszóházból értünk haza, ő még aludt az autó hátsó ülésén. Ilyenkor így hagyom és nem veszem ki az ülésből, hogy aludja ki magát, ébredjen kipihenten magától. Ki-ki kémleltem az ajtón a bejárat előtt várakozó autóra, hátha mozgást vélek felfedezni. Legtöbbször egy kis forgolódó fej a jel, aki nézelődik jobbra-balra, merre találhatja meg a segítséget, aki kiemeli őt az unalmas környezetből.
Ez alkalommal nem forgolódott, én pedig közel mentem hozzá. Éppen nyitogatta a szemeit, arca pedig felragyogott a hatalmas-teliszájas mosolytól. Nyugodt, kiegyensúlyozott volt, nyújtózkodott és ahogy felé hajoltam, megfogta kicsi kezeivel az arcom:
 - Szejetlek Anya! Ne legyél szomojú!
- Nem vagyok szomorú, kicsim! Milyen jó, hogy felébredtél! Én is szeretlek!
 - Ne idegeskedj! Nincen szemmi baj!
- Mi baj lenne? – kérdezem, még mindig mosolyogva.
 -Heléna naddon szelet! Ne legyél szomojú! Mosd ki az ülésem, jóóó????

Az aláhúzott rész tartalmazza a lényeget! Heléna bepisilt! Ami cseppet sem volt meglepő tekintve az aznapi teamennyiséget, amit a játszóházban elfogyasztott, és amiért az autóban volt kénytelen eltölteni az alvásidejét, én pedig nem álltam azonnal rendelkezésre, naná, hogy igazoltan csorgott bele az ülésbe a végkifejlet…
Talán az éjjeliszekrényemen sorakozó Feldmár könyvekből szívja titkon magába a tudományt, vagy talán a kis lényéből fakad ez a hihetetlen készség, amivel le tud szerelni a lábamról. Hiszen ismer már… tudja, hogy az ilyen esetek néha érzékenyen érintenek, neki pedig fel kell készíteni a váratlan helyzetekre. Ő így segít nekem … Kis terapeuta:

Kategória: Heléna, Ingrid, babafejődés, beszélőke, erdekes, horoszkóp

11 Hozzászólás a bejegyzéshez: “Bemutatom a terapeutám”

PM írta:
2010. január 25. hétfő ✍ 13:03

Akkorát nevettem! Inrid, Neked annyi, ez a csajszi teljesen levesz a lábadról :) )))

BorkaJanka+Panka írta:
2010. január 25. hétfő ✍ 14:02

Csúcsjó a sztori, és a kép is! :-) )) Helénát imádom. Engem is levesz a lábamról. Talán mert én is Kos vagyok? :-D

Piroska írta:
2010. január 25. hétfő ✍ 16:27

Óriási!!!!! Tisztára Téged látlak benne ezen a fotón!!!!!! Édesem….:-)

bogyó írta:
2010. január 25. hétfő ✍ 21:26

:) :) fantasztikus ez a párbeszéd !! :) :)
igazi nagylány már Heléna.

és hát Feldmár. hmm, nagyon szeretem.

gneke írta:
2010. január 26. kedd ✍ 00:28

Nagyon jó ez a kép és passzol a cikk címéhez!
Hát, korán megtanulják hogyan tudnak minket levenni a lábunkról:)))

Kriszti írta:
2010. január 26. kedd ✍ 08:58

Jaj, de jó kép. :) Piroskához csatlakozom, Heléna le sem tagadhatná, hogy Te vagy az édesanyja. :)

masika írta:
2010. január 26. kedd ✍ 12:59

Nagyon édes ez a kép! És igen, hamar rájönnek, hogy vegyék le az embert a lábáról.

Andi írta:
2010. január 26. kedd ✍ 13:44

KisIngrid :)

matusi írta:
2010. január 27. szerda ✍ 09:40

Kicsit belekotyogok, mert engem is érdekel a téma:)
Szerintem minden mérleg gyermeke a szülőt személyiségének hiányosságaival és szélsőségeivel szembesíti.Ez nagyon igaz, és többnyire elkerülhetetlen szembenézni velük.

Most inspirációt kaptam, lehet én is írok a horoszkópunkról:)

Úgy érzem nem egy egyszerű leveszem anyát a lábáról, hanem ahogy te is írtad “felkészít”, mert őt is zavarja hogy vizes lett az autóülés:)

Ingrid írta:
2010. január 27. szerda ✍ 10:05

Matusi! Azt hiszem elka ptad a lényeget! Igen, én is úgy érzem, szinte nap mint nap történnek “szembesítések”. A habitusa, a képessége arra, hogy úgy tálalja a történéseket, mint egy bölcs terapeuta. Az ölelése és a vállveregetése, hogy: Nincen szemmi baj! – az nem mindig “leveszem a lábáról” – stílus, hanem egészen más… olyan, amilyen én nem vagyok, de olyannak kéne lennem… Remélem érted miről írok. A legtöbb kos és mérleg talán érti.

Bogyóm: Feldmár az örök kapocs! Nem felejtem el!

Piroska, Kriszti, Andi: Köszönöm, jól esik! Csak most Bogyóapu nevet öntelten, hogy ez nem is igaaaaaazzzz………

bakacsimba írta:
2010. január 29. péntek ✍ 23:19

tényleg olyan, mint egy terapeuta :) Annyira tüneményes csajszi :)

 

Szólj hozzá: