Maxima a netes támadásokról
Szilveszter napján keresett meg egy újságírónő a Maxima magazintól, és kért meg arra, hogy írjam le pár sorban a két évvel ezelőtti élményeimet a pocakos fotóm "ellopásával" kapcsolatban. Az apropó egy újságcikk, ami hasznos tanácsokkal szolgál a netet használók számára, felhívja a figyelmet a visszaélésekre és a támadásokra egyaránt. Hogy ismét átérezzem az akkori élményeket, visszalapoztam 2008-ig, amikor az eset történt. Hangosan felkacagtam az akkori bejegyzésemen, amit Ildóka figyelmemfelkeltése után szerkesztettem. Két év távlatából nevetségesen felfújtam az esetet és túlságosan is kikeltem magamból, de azt hiszem ahhoz, hogy ez a hozzáállás most ilyen legyen, ahhoz kellett ez a történet is. Az után az eset után komolyan elgondolkodtam azon, hogy folytassam-e a blogot és hogy ha igen, akkor hogyan… El kellett döntenem, hogy ezekkel a kockázatokkal felvállalom-e újból a veszélyt vagy visszavonulok és soha többé nem teszek közzé fotót sem magamról sem a gyermekemről.
De nem éreztem úgy, hogy be kellene fejeznem. Inkább azt súgta a lelkem, hogy ezekkel a kockázatokkal kell tovább csinálni, odafigyelni arra, hogy semmit, ami túl személyes vagy kompromittáló, ne közöljek és azzal is tisztában vagyok, ha legközelebb hasonló fordul elő, nem kell levegő után kapkodni, hanem higgadtan és elfogadóan kell reagálni arra, ami azért történt, mert esély adtam rá…
Ettől a blogtól függetlenül azonban a közösségi oldalakról töröltem magam is és Helénát is. Nem az eset kapcsán, hanem másfél év elteltével. Az ok egészen összetett, megpróbálom nagy vonalakban leírni. Részben azért, mert zavartak a különféle körlevelek, belső üzenetek, ismerősök belső üzengetései, az üzenőfalak értelmetlen használata és bizony, zaklatás is előfordult, amit könnyen tudtam kezelni és rövidre zárni, mégis bosszantó érzés ilyenekkel fecsérelni az időmet. És itt jön a képbe a másik ok, az idő. Amit el lehet tölteni egy ilyen kalandozás alatt. Bevallom, én is töltöttem hosszú perceket ismerősöket böngészve, keresve, de azt hiszem, hogy ez az első évben, az újdonság erejével ható közösségi portálok "vírusbetegsége". Ebből pedig egyenesen következik a következő ok, amiért "kiszálltam az internetből", az éppen az, hogy arra vágytam, ne kutassanak az ismerőseim között, a baráti-ismerősi kapcsolataimba ne láthasson bele bárki-bármikor.
Nagyon hasznosnak tartom a Maxima cikkét az internet veszélyeiről. Szülőknek, nagyobb gyerekeknek, de renszeresen szörföző felnőtteknek is mondhat újat, figyelemfelkeltőt az írás. Van benne szó – az én fotólopásomon kívül- a fiktív adatlapokról, az ismerkedésekről, zaklatókról, pornográf bűnökről és szexuális csapdákról.
Minden részlet az e heti lapszámban!
Ettől a blogtól függetlenül azonban a közösségi oldalakról töröltem magam is és Helénát is. Nem az eset kapcsán, hanem másfél év elteltével. Az ok egészen összetett, megpróbálom nagy vonalakban leírni. Részben azért, mert zavartak a különféle körlevelek, belső üzenetek, ismerősök belső üzengetései, az üzenőfalak értelmetlen használata és bizony, zaklatás is előfordult, amit könnyen tudtam kezelni és rövidre zárni, mégis bosszantó érzés ilyenekkel fecsérelni az időmet. És itt jön a képbe a másik ok, az idő. Amit el lehet tölteni egy ilyen kalandozás alatt. Bevallom, én is töltöttem hosszú perceket ismerősöket böngészve, keresve, de azt hiszem, hogy ez az első évben, az újdonság erejével ható közösségi portálok "vírusbetegsége". Ebből pedig egyenesen következik a következő ok, amiért "kiszálltam az internetből", az éppen az, hogy arra vágytam, ne kutassanak az ismerőseim között, a baráti-ismerősi kapcsolataimba ne láthasson bele bárki-bármikor.
Nagyon hasznosnak tartom a Maxima cikkét az internet veszélyeiről. Szülőknek, nagyobb gyerekeknek, de renszeresen szörföző felnőtteknek is mondhat újat, figyelemfelkeltőt az írás. Van benne szó – az én fotólopásomon kívül- a fiktív adatlapokról, az ismerkedésekről, zaklatókról, pornográf bűnökről és szexuális csapdákról.
Minden részlet az e heti lapszámban!










16 Hozzászólás a bejegyzéshez: “Maxima a netes támadásokról”
2010. január 21. csütörtök ✍ 18:26
Szia Ingrid!
Egyszer már írtam Neked hozzászólást, rendszeresen olvaslak. Újságírónak tanulok, és bizony, sokszor téma az egyetemen is a “net veszélyei”. óriási dolog a világháló, de bizony, rengeteg a hátilütője is. A közösségi portálokkal kapcsolatban, nagyon igazad van. Amíg tart a varázs,addig még a körlevelek, belső üzenetek sem zavaróak. ma, már ott tartunk, hogy mindent elborít az ilyen oldalakon a reklámfelület. Gondolkodom, én is a törlésen.
.
Tetszenek az írásaid, nagyon
Örülök, hogy nem zártad be a naplód, és főleg, hogy nem hagytad abba. Melinda
2010. január 21. csütörtök ✍ 21:17
Kedves Ingrid! Már régóta meg szerettem volna kérdezni az írásaid kapcsán, hogy te újságíró vagy? Heléna előtt is írtál újságokba? – elnézést a személyeskedésért, pláne egy ilyen poszt után, csak érdekel, mert én valóban azért olvaslak téged, titeket, mert sok mindenre felhívod a figyelmet, mert összeszedettek és okosak az írásaid. És nem feltétlenül az életetekre vagyok kíváncsi, bár nagyon tudok örülni egy egy Heléna képnek.
Sok tanulság fakad belőlük.
2010. január 21. csütörtök ✍ 21:18
Ja, nem a Heléna képek tanulságosak, hanem az írásaid. De gondolom azért értetted!
2010. január 21. csütörtök ✍ 23:44
Kedves Melinda! Köszönöm a figyelmet és a véleményed! Én is úgy érzem, hogy jól döntöttem
Andi! Dehogy vagyok az, de megtisztelsz a gondolattal
A blog kicsit szerteágazó, valóban, hiszen ennyi minden érdekel és kicsit tudatosan, de annál többször egészen magától érthetődően írok olyan témákról, amik érdekelnek, mert nem szeretném bezárni sem magam sem a blogot, legkevésbé az olvasókat Heléna egészen szűk (de az ő korához mérten színes és tág) világába.
Magam is érdeklődőm, olvasok, folyamatosan tanulok valamit. Nyáron egy kis csillagászat, Holdfotózás, imádom a kütyüket (fényképezőgép), olvasok a történelemről, pszichológiáról, szeretem a jó regényeket, a természetet, a világot magam körül a kreatív munkákat, és még sorolhatnám… Ezek a részeink, ezért ilyen a blog is.
A Maximának most csak egy interjúalanya voltam, a Bébistartnál pedig azért tartanak számon, mert a meddőséggel kapcsolatos tapasztalataimról és a majdani (ott még sajnos nem jutottunk el a Helénás-pocakig) terhességemről (terhességeimről) írok. Remélhetőleg sokaknak adva ezzel tanácsot, erőt, tapasztalatot.
Ha pedig jónak tartod a bejegyzéseimet, annak nagyon örülök és köszönettel olvasom a véleményezést
2010. január 22. péntek ✍ 00:49
Nagyonis igazad van…Nem kell bezárni a blogokat, csak úgy kell kezelni az infókat, hogy ne lehessen lelopni képeket és egyebeket…Nálunk éppen ezért a jobb klikk le van zárva, és a fotók menünket is levettük…Éppen most készülök visszatenni egyszerűsített formában…A férjem szerint nem tanácsos sem a flickr, picasa oldalakra, sem a youtube-ra személyes dolgokat feltenni…Pedig mennyire könnyebb lenne nekem a youtube-ra feltolteni…
Én is nagyon felháborodnék, ha ellopnák a fényképem, nemhogy büszke legyek rá…
Az internetet tudni kell BIZTONSÁGOSAN használni…főleg ebben a világban, ahol minden számlat neten fizetek, bankszámlát neten kezelem, neten vasarolok, stb.
Megyek elolvasni a cikket…
2010. január 22. péntek ✍ 01:11
Átlapoztam az újságot a közértben, és a cikknél pont Te jutottál eszembe, de akkor legközelebb jól el is fogom olvasni
)
2010. január 22. péntek ✍ 09:54
Hildy! Nekem a védelemmel az a tapasztalatom, hogy aki akar, úgyis lop képet. Egy egyszerű képlopó programmal (nem bonyolult, nekem is van, csak nem élek vissza vele) bármit bármikor le lehet menteni.
Amit még szerettem volna, az a fotók monogrammal való ellátása, de erre is találnak trükköt a gyakorlottabbak: photoshop vagy kivágás. Nagyon könnyű ezeket kikerülni, így én nem foglalkozom ilyesfajta védelemmel.
A videót és a fotóalbumokat én is veszélyesnek tartom. Lakásról, családi eseményekről, visszaélésre okot adó képeket-videókat nem is teszek fel ezekre.
TZS! Olvasd el, a neten sajnos nincs fent egész terjedelemben
2010. január 22. péntek ✍ 10:49
Szívemből szólsz Ingrid!
Én a wiwre gondolok és a barinőm példájára, akinek élete szerelme tíz év együttélés után úgy regisztrált be, hogy a családi állapotos részt “elfelejtette” kitölteni később az is kiderült miért. Szomorú és régi történet sokszor emlékeztet arra, hogy ez egy veszélyes játszma főleg annak aki szeret játszadozni, pedig ez csak egy kapcsolati-visszaélés és megcsalás, nem bűntény vagy valami komolyabb dolog egy lánynak viszont az élete omlott össze.
Jól tetted hogy törtölted magad, azóta mi minden adatot levettünk magunkról. Se fotónk se pontosabb adatunk nincs csak a neveink és az általános-középiskolai és főiskolai részek, be sem jelentkezek.
2010. január 22. péntek ✍ 11:30
Még nem olvastam a mostani Maximát, pedig mindig megveszem, csak most egyéb teendőim miatt ez kimaradt. Hozatok is ma Zsoltival, mert érdekel nagyon a cikk.
Hát bizony, én egy ilyen sajnálatos ügy kapcsán léptem ki a zugolvasóid közül.Akkoriban még nem volt annyira elterjedt ez a lopkodás, és emlékszem, hogy én nagyon kiakadtam rajta. Legalábbis én addig nem nagyon találkoztam a blogvilágban ilyennel. Sokszor gondolkodtam én is azon, hogy abbahagyom, és visszatérek a hagyományos naplóhoz. Ez történt novemberben is, amikor abbahagytam az írást a blogban. Aztán meg a vizsgák/tanulás miatt nem folytattam csak. Én nem a lopástól félek, csakhogy túlságosan kiteregetem az életem, és félek, hogy zugolvasóként olyan is olvassa, aminek egyébként nem számolnék be a magánéletemről. De mégsem tudnék bezárni, nem tudnám abbahagyni, mert ha nem is írok gyakran, azért jó, hogy pár dolgot megörökítek a naplóban. Jó ezeket visszaolvasni…
Örülök, hogy már máshogy látod a dolgokat, máshogy látom én is… Jó, hogy nem hagytad akkor abba az írást, csak óvatosabb lettél… Nekem hiányoznának az írásaid, hiányoznának a kis történetek Helénáról…
Szép napot!
2010. január 22. péntek ✍ 11:30
Juj Kitket! Ez már egészen más jellegű téma, de valóban létező jelenség… Nem szeretnék hozzáfűzni semmit, de vannak nekem is tapasztalataim. Egy olyan férfira, aki nem vállalja fel a kapcsolatát egy közösségi oldalon, én nem sokat adnék… kár az érte hullatott könnyekért és fájdalomért! Ettől függetlenül sajnálom a barátnődet és megértem a rossz érzést ezzel kapcsolatban, de ha már ennyire nem foglalkozol vele, miért nem törlöd magad ?
2010. január 22. péntek ✍ 11:32
Ildóka, szia! Egyszerre Írtunk
Örülök, hogy – habár ilyen körülmények között, de – megismerhettelek!
2010. január 22. péntek ✍ 15:31
Én is nagyon szeretem az írásaidat – mindig eszembe jut, hogy Te voltál az első akit olvastam és nagyon nagy lökést adtál ahhoz,hogy én is blogoljak! Emlékszem még az esetre, több ismerősömmel is megtörtént…
A Maximát én is megveszem!
2010. január 22. péntek ✍ 16:18
Reméljük soha többé nem fordul elő hasonló!
2010. január 22. péntek ✍ 23:42
miért baj a zugolvasás???
ha ez valakit zavar, ne írogasson nyilvánosan szerintem,
nem hinném, h előre tudná, kik jönnek majd őt olvasni a nemzugolvasók közül, és nekik szánná sorait,
ez ezzel jár
én úgy olvasom ezeket a blogokat, mint valami regényt, szórakoztat,
de lusta lennék magamról irogatni
aki ezt nem akarja, zárja le a blogját
2010. január 23. szombat ✍ 09:07
Kedves Eorica! Senki nem mondta, hogy baj a zugolvasás. Ezt a kifejezést én nem is nagyon kedvelem, mert azt sugallja, hogy minden egyes olvasónak meg kéne szólalnia, pedig ezt senki nem várja el.
És abban is igazad van, hogy aki ezt nem szeretné a nyilvánosság elé tárni, az bezárkózhat. Én teljesen egyetértek veled.
2010. január 23. szombat ✍ 19:35
amikor megtortent ez a “baj”, akkor ugy ereztem abba fogod hagyni. orulok hogy csak ez a bejegyzes es cikk lett belole
hianyoznanak a gondolataid, irasaid!
iwiw rol azert hianyzol!
Szólj hozzá: