“Nem értek a szóból!”
Heléna újabb szavajárása, ami igazán nagy sikernek örvendett első alkalmakkor, amikor kimondta, ám mostanra humorát vesztette a kifejezés. Nyilván azért mondta, mert mi is ezt használtuk, amikor nevelni próbáltuk, ő pedig átültette első szám egyes személybe és mondogatja magának, a helyett, hogy megpróbálná értelmét vesztett mondattá avanzsálni. Ez utóbbinak nagyon ötülnék, de nem így van.
Vasárnapig áldott jó gyerek volt és mostanra – hétfő óta – ismeretlen eredetű rosszcsontvírus szállta meg kicsi testét, melynek okát részben értem, részben pedig nem ismerek a lányomra.
Mostanáig jó barátságban két kis haverina-feelignes miliőben éltünk, jöttünk-mentünk, olvastunk, szerettünk sokat együtt lenni, és mindent megértett, amit mondtam neki.
Felfogta és hatalmas lelkesedéssel várja a napok múlását, hogy minden nap újabb fiókot húzhassunk ki az adventi kalendáriumunkból. Ugyan első nap, amikor a kis Hello Kitty figura-sorozat első darabját húztuk ki, már mondta is, hogy "van még! Húzzunk másikat", de sikerült megmagyaráznom, hogy ez egyszeri alkalom, minden nap egy fiók. Azóta minden reggel ez az első alfoglaltságunk, hogy kíváncsian nézzük meg, mit rejt a fiók.
Majd átszellemülten várta a Mikulást, akivel személyesen is találkozott, és elszavalhatta neki a "Hull a pelyhes"-t, amit a nagymamától tanult, hazahozva ezt a meglepetést a közös kiruccanásból.
Hétfőn törés állt be az idillikus kapcsolatunkba, Heléna türelmetlen, követelőző, hisztis és "Nem értek a szóból!". Oka van tudom, de nagy nehezen fogadom el. Vasárnap hatalmasat estem házunk egyik lépcsősorán, minek köveztkeztében most egy feketére maszkírozott Jokerszáj mosolyog szebbik felelmen, fájdalmas ülni, állni, menni, méginkább emelni. De a napok nem állnak meg, Helénát viszem sóterápiára, voltunk orvosnál, játszóházban, vásárolni és még sokfelé. Mindenütt a megszokott mondatot hallom: "Jössz ölembe???"- vagyis vegyem fel, de nem tehetem, vagy ha megteszem, akkor a fájdalom kiül a viselkedésemre. Ha nem is lenne olyan ölbebaba, mint amilyen, akkor is pakolgatni kell, pisiltetni, guggolni vele, ölelni és együtt lenni, mert az a legnagyobb vigasza, amikor azt mondom neki, hogy "-Ez most fáj", "Nem, baj, legalább együtt vagyunk!", és meglapogatja a dekoltázsomat, ad egy meleg puszit, nekem pedig attól szorul össze a gyomrom, hogy nem voltam elég jó és türelmes anyja az elmúlt napokban…
Vasárnapig áldott jó gyerek volt és mostanra – hétfő óta – ismeretlen eredetű rosszcsontvírus szállta meg kicsi testét, melynek okát részben értem, részben pedig nem ismerek a lányomra.
Mostanáig jó barátságban két kis haverina-feelignes miliőben éltünk, jöttünk-mentünk, olvastunk, szerettünk sokat együtt lenni, és mindent megértett, amit mondtam neki.
Felfogta és hatalmas lelkesedéssel várja a napok múlását, hogy minden nap újabb fiókot húzhassunk ki az adventi kalendáriumunkból. Ugyan első nap, amikor a kis Hello Kitty figura-sorozat első darabját húztuk ki, már mondta is, hogy "van még! Húzzunk másikat", de sikerült megmagyaráznom, hogy ez egyszeri alkalom, minden nap egy fiók. Azóta minden reggel ez az első alfoglaltságunk, hogy kíváncsian nézzük meg, mit rejt a fiók.
Majd átszellemülten várta a Mikulást, akivel személyesen is találkozott, és elszavalhatta neki a "Hull a pelyhes"-t, amit a nagymamától tanult, hazahozva ezt a meglepetést a közös kiruccanásból.
Hétfőn törés állt be az idillikus kapcsolatunkba, Heléna türelmetlen, követelőző, hisztis és "Nem értek a szóból!". Oka van tudom, de nagy nehezen fogadom el. Vasárnap hatalmasat estem házunk egyik lépcsősorán, minek köveztkeztében most egy feketére maszkírozott Jokerszáj mosolyog szebbik felelmen, fájdalmas ülni, állni, menni, méginkább emelni. De a napok nem állnak meg, Helénát viszem sóterápiára, voltunk orvosnál, játszóházban, vásárolni és még sokfelé. Mindenütt a megszokott mondatot hallom: "Jössz ölembe???"- vagyis vegyem fel, de nem tehetem, vagy ha megteszem, akkor a fájdalom kiül a viselkedésemre. Ha nem is lenne olyan ölbebaba, mint amilyen, akkor is pakolgatni kell, pisiltetni, guggolni vele, ölelni és együtt lenni, mert az a legnagyobb vigasza, amikor azt mondom neki, hogy "-Ez most fáj", "Nem, baj, legalább együtt vagyunk!", és meglapogatja a dekoltázsomat, ad egy meleg puszit, nekem pedig attól szorul össze a gyomrom, hogy nem voltam elég jó és türelmes anyja az elmúlt napokban…
9 Hozzászólás a bejegyzéshez: ““Nem értek a szóból!””
2009. december 11. péntek ✍ 15:07
Ó, most nem tudom melyikőtöket sajnáljam jobban.
Megértelek. Igaz, én akkor nem tudtam cipelni a nagyot, mikor a kicsivel voltam terhes, és hát nem egyszer rángattam haza hisztizve a játszóról, vállalva, hogy ránk hívják a gyivit. De mégsem tették, a hisztik is elmúltak, és elmúlt/kibújt az is, ami miatt nem tudtam cipelni. Ti is túl lesztek rajta, kitartást … ez most nagy próba mindkettőtöknek.
2009. december 11. péntek ✍ 15:39
Sajnálom…de jó, hogy csak átmeneti a dolog…Nekem már régóta nagyon fáj a derekam… Néha fogszorítva veszem ölbe Dávidot…Rosszabb napokon kénytelen vagyok nemet mondani, s mindkettőnknek nehéz…
2009. december 11. péntek ✍ 17:33
te jó ég, de jó, h nincs komolyabb bajod!
2009. december 11. péntek ✍ 22:12
Gyógyulj meg gyorsan, és akkor remélhetőleg hamar visszakapod a Régi Helénád!
2009. december 11. péntek ✍ 23:25
Ezen mi is átestünk. Műtétem után egy hétig semmiképp sem emelhettem Panka-súlyú elemeket….no, enyém gyerek sem értett akkoriban a szóból. Csak az a nagy baj, hogy nálunk ez most is mindennapos dolog..hm…remélem Heléna hamarosan megint jókislány lesz, neked meg ha nem is puszi a sejhajodra, de mindenképpen jobbulást!
)
2009. december 14. hétfő ✍ 00:19
Jaj Te szegény!!! Remélem hamar enyhül a fájdalom!!!!
Puszik!
2009. december 14. hétfő ✍ 09:07
Köszönöm! Kaptam egy Helénamentes hétvégét, és így egy kicsit mintha jobban regenerálódtam volna.
Most már sokkal jobb, remélem ismét visszazökkenünk…
2009. december 14. hétfő ✍ 09:08
És ez mellett még közvetítesz is Nekünk:)
Gyógyulj meg minél hamarabb! Ez a kis csaj Rád sose fog haragudni:)Annál erősebb kötelék fűz Titeket össze. Szerintem.A rosszcsont vírus támad talán mert nem érti, de aztán megérti.
2009. december 14. hétfő ✍ 12:40
Mielőbbi regenerálódást és visszahangolódást!
Puszi: Gabi
Szólj hozzá: