Honnan jöttél, Télapó?

Nekünk az új kiadás van meg,nagyon szeretjük:)

Sajna, nekünk nincs ilyen könyvünk, és nem is juthatunk hozzá….
Nem idevágó kérdés: Ingrid, visszamentél már dolgozni? Ha igen, írnál arról, hogy hogyan oldottad meg a helyzetet (Helénára gondolok)?

Hildy, nem még nem mentem vissza dolgozni, egyelőre nem is tervezem. Most az ünnepekre koncentrálunk és arra, hogy Heléna barátkozzon meg a kistestvér gondolatával (egyelőre nem nagyon akar).
Bár nagyon hiányzik a munka, a rendszeres eljárás itthonról, a felnőtt társaság, nagyon félek az óvodától. Nem is igazán attól, hogy Heléna közösségbe kerül, vagy hogy hogy szokja meg, mert ebben maximálisan közreműködőként képzelem el, inkább az a nagy mumus nekem, hogy hova veszik fel…

Köszi a válaszod…
Jön a kistesó? Vagy még csak a gondolatnál tartotok?…Ha igen, gratulálok…
Én is kb. ugyanúgy érzek…hiányzik a felnőtt társaság, de nagyon félek az óvódától- úgy a betegségektől, mint az amerikai oktatási rendszertől…Itt a 3 éves gyereknek az ábécét tanítják…bele se merek gondolni…szerintem túl korai…

Na, végre valaki, aki egyetért velem… Képzeld, az egyik magyar anyuka azon vacilált, hogy az egy hetes Magyarországon töltött idő alatt a 3,5 éves kisfiával hogyan taníttassa meg a magyar ábécét, mert attól tart, hogy a gyereke nem fog tudni olvasni…
A lényeg pedig, hogy a gyerek beszédhibás…Először azt kellene kijavítani, majd 6-7 éves korban jöhet az ábécé…
DE vannak még ennél szörnyűbb sztorik is…
Dávid is nagyon szeretne már bölcsibe járni, hiányzik neki a társaság…Bölcsi nálunk nincs is állami csak magán és nem olcsó…
Az ősszel szerettük volna elkezdeni, de a sok betegeskedés miatt az orvosok azt javasolták, hogy várjunk még…
A betegségekkel pedig az a gond, hogyha a gyerek beteg, akkor itthon kell maradni, s ha dolgozok, akkor nem hiszem, hogy nagyon sokszor meg lehetne oldani…Sajnos, nincs mama vagy egyéb segítség…

Kedves Tzs!
Nem emlékszem, hogy kategórikusan kijelentettem volna (bár ki tudja…) ilyesmit, hogy csak egy lesz. Az biztos, hogy volt egy időszak, amikor nem éreztem képesnek magam arra, hogy vállaljak még egy gyereket. Úgy gondolom, normális érzés egy első gyerekes anyukától, nem egy barátnőm érzett már így, ezért biztosan merem állítani, el kell telnie egy kis időnek, mire a testünk és a lelkünk képes egy újabb baba befogadására. Kinek több, kinek kevesebb időre van szüksége. Én már biztosan ki merem mondani, hogy kezdek felkészülni a következőre. Nem volt semmilyen határvonal, választóvonal, ami megváltoztatott volna bármiben is. Én erre az érzésre mostanáig vártam, mert tudtam hogy eljön, csak kérdés, mikor. Ennyi.

Ingrid, ez a nem veszik fel az oviba dolog csak ott játszhat szerepet, ahol kevés a férőhely (de ha jól tudom, jövőre minden 3 évest fel kell venni, aki jelentkezik, eddig ez a korhatár 5 év volt)
(nálunk itt a 6. kerületben olyan kevés gyerek van, hogy mindekit felvesznek a bölcsibe – még külföldieket is – a XIII.-ban pedig a barátnőm gyereke a 158. volt a várólistán … )

Heléna tesóhoz meg hajrá, tökre el tudok képzelni egy hasonlóan szép szöszke kiscsávót a nagylány mellé(aztán 15-20 év múlva meg készíthetitek elő a sóspuskákat az udvarlók ellen )) )

Hát igen. Az átkosban ez azért jól volt kitalálva, hogy amikor felhúztak egy lakótelepet, építettek vele együtt bölcsit, ovit, iskolát, orvosi rendelőt, gyógszertárat. Elvileg most is kellene az önkormányzati törvény szerint bizonyos lakásmennyiség után, de nem tartatják be, és nyilván ezt az építtetők se erőltetik …
(pedig utána az önkormányzatok már átvennék a működtetést (ezt ugye támogatja az állam is), csak az építésük kerül baromi sokba, amit egy kistelepülés önkormányzata nem biztos, hogy be tud vállalni).

Három gyermekemnek (26,24,17) volt ez a vers a kedvence annó, betéve tudták 2-3 évesen. Eszembe jutott most Mikuláskor, hogy egyszer csak nagymama leszek, és már nem emlékszek minden versszákra, a képeskönyv pedig már elkallódott… Örülök, hogy a világháló segitségével rátaláltam e kedves versre!