Hozzászólás: Öt nap után- ismét egy ölelés…

Szerző: PM

PM — Tue, 08 Dec 2009 21:35:35 +0000

Gondolom mennyire hiányzott, de szerencsések vagytok, hogy meg tudtátok oldani így! Néha KELL a gyerekmentesség

Szerző: Ingrid

Ingrid — Tue, 01 Dec 2009 15:21:12 +0000

Dóra, kérdésedre a válaszom: Heléna már nem ébred fel éjszakánként, vagy ha igen, akkor az más jellegű, vissza tudjuk altatni és a nagyszülőkkel is ügyesen működik közre. Egyetlen hibája a koránkelés, ebben a nagyszülőket ügyesen manipulálja, nekünk még sikerül visszadugni hajnalban az ágyikóba.

Az öt nap lehet, hogy soknak tűnik (az is volt), viszont van jó oldala is: sok mindent meg lehet tenni, amit gyerekkel nem mindig, vagy nehezen összehozható… Én attól függetlenül, hogy nehezen viseltem, örülök neki, hogy megengedhettük (megengedhetjük) magunknak ezt a “luxust”

Szerző: Fogtunder

Fogtunder — Tue, 01 Dec 2009 15:09:52 +0000

Nincs gyermekem,de a kötödésről egy kis izelítőt kaptam.Azt hiszem én is elmebeteg módjára viselkednék, és hiába a nagy “szabadság”,ez már nem ugyan az, mint gyermektelen időszakában az embernek.Ez van,és ettől csodálatos az anyaság.

Szerző: bogyó

bogyó — Tue, 01 Dec 2009 12:24:42 +0000

Néha el kell engedni őket, pedig nehéz….
és 5 nap után hogy lehet értékelni minden apróságot, ami máskor esetleg fáraszt minket ( nyavalás öltözködés…pffuu, stb..)
ez a kép…nagyon nagyon szép !!!

Szerző: Dóra

Dóra — Mon, 30 Nov 2009 12:10:40 +0000

Szia!
Írtad régebben, hogy éjjel még felébred…még mindig? Ha nem alszik otthon akkor visszaalszik nagyiéknál(kal) is?
5 nap nekem is sok lenne…de egyet azért el tudnék viselni…

Szerző: Linda és Panka

Linda és Panka — Sun, 29 Nov 2009 20:31:23 +0000

Én sajnos beteges eset vagyok….egy éjszakára sem tudnék tőle önszántamból megválni:-) egyszer volt egy két éjszakás elkülönülésünk (költözés miatt) még ma is szenvedek, ha visszagondolok rá…

Szerző: masika

masika — Sun, 29 Nov 2009 11:29:23 +0000

5 NAP UTÁN NEM CSODÁLOM, HOGY HIÁNYZOTT. EKEM MÁR EGY IS NEHEZEN TELNE!

Szerző: Csőryke

Csőryke — Sun, 29 Nov 2009 08:23:00 +0000

Hát, igen. Biztosan nagyon nehéz nélküle. Bár nekem még nincsen gyermekem, de el tudom képzelni, hogy milyen üres nélküle a ház. Ügyes voltál, hogy kibírtad az 5 napot.
Tetszik a karácsonyi dekorációd!

Szerző: nani

nani — Sat, 28 Nov 2009 16:00:10 +0000

Most már el tudom képzelni, hogy milyen nehéz lehetett nélküle! Én sem találnám a helyem az már tuti!

Szerző: cucka

cucka — Fri, 27 Nov 2009 14:42:28 +0000

Hihihi, még szerencse , hogy nekünk nincs hova lepasszolnunk Huncost.
Najó, viccet félretéve, amikor pár óra Hunormentes szabadságot kapok/kapunk, elsőként leroskadok valamelyik sarokba, az első 1-2 óra remekbeszabottan eltelik, örülök, hogy végre-végre mindent egyedül csinálhatok, még a legelemibb dolgokat is (zárt ajtók mögötti pisilés, juhéj!), aztán 3-4 óra elteltével már hiányzik az állandó csivitelése-mocorgása. Egyelőre nem tudnék 5 egymás nélkül töltött napot elképzelni… elhiszem, hogy nehéz lehetett, annak ellenére is, hogy tudod, a lehető legjobb kezekben van.

Szerző: Andi-Maja-Erik

Andi-Maja-Erik — Fri, 27 Nov 2009 13:17:57 +0000

)))) … nincs is ennél jobb!!!

Szerző: Judit

Judit — Fri, 27 Nov 2009 10:17:40 +0000

Na igen, én is el-eljátszom a gondolattal, hogy de jó is lenne pár nap csönd. aztán egy estére megyek csak el barátnőzni, és tudom, hogy a legjobb kezekben: az apukájukkal vannak, mégis az egyik felem itthon marad, közben végig rájuk gondolok… 5 napot nem bírnék ki. vagy csak ugyanilyen tünetekkel…

Szerző: Frutti

Frutti — Fri, 27 Nov 2009 09:02:27 +0000

Én csak akkor tudok pár napot Marci nélkül tölteni,ha elutazunki.Itthon a max. egy éjszaka+ egy nap:).Ez van.Szerintem az anyaság kicsit tudathasadásos állapot.Alig várom,hogy végre nyugtom legyen egy kicsit nélküle,de ha “lepasszolom”,akkor legszívesebben a sarokról már fordulnék is vissza érte:)

Szerző: Ingrid

Ingrid — Fri, 27 Nov 2009 08:47:47 +0000

Jajjj! Gabi!
Bizony, legszívesebben repültem volna utána, de tudtam, hogy jól érzi magát, jól van, jó kezekben és neki nagyon jót tesz a környezetváltozás! Nekem is kellett a szabadidő, de a lelkem nagyon hiányolta… Mindketten bele voltunk betegedve az apjával együtt De most már nagyon jó, itt sertepertél körülöttem és magyaráz!

Szerző: Gabi

Gabi — Fri, 27 Nov 2009 08:34:36 +0000

Micsoda boldogság ül Heléna arcocskáján is Biztosan Ti is nagyon hiányoztatok neki! A tünetek, amiket produkáltál, tipikusan csak anyákra jellemzőek: a szerető, mindent a gyerekért anyákra! Légy büszke rá, hogy bár szenvedtél, nem rohantál önző módon utána Kemény próba volt, de kiálltad!!! Gratulálok!!!

Puszi: gabi