Öt nap után- ismét egy ölelés…
Hosszú napok állnak mögöttem. Akár egy szerelemcsalódott kamasz, akit faképnél hagytak, – ez a rövid leírása "módosult tudatállapotomnak". Pedig úgy roskadtam le péntek este a kanapéra, hogy most jön a szabadság. Öt nap nyugi, gyerek wellness-hetet tart, nagyszülők vigyáznak rá, mi pedig felnőtt életet élünk, jövünk-megyünk-intézkedünk, ketten vagyunk… e helyett más jött, egészen más…
Gyomorgörcs, izzadás, rettegés, félelem, átalvatlan – Bogyóapuval átbeszélgetett- éjszakák, étvágytalanság és teljes zűrzavar.
Nem voltam önmagam az utóbbi napokban, hiába próbáltam feldobni a napjaink, hiába konstatáltam elégedetten, hogy sok mindent elintéztem, eljártam, kivizsgálások-vásárlások gyerekmentesen kipipálva, karácsonyi dekoráció egyedül és nyugodtan elintézve, nagymosás és nagyvasalás hip-hip-hurrá… Mégis olyan nyomorult voltam nélküle, mint egy kampókezű leharcolt kalóz….
Tegnap jött az első ölelés, az első szeretetteljes bújás hosszú hosszú idő után… Ideje volt… A reggeli görcsös telefonálgatásoknak is búcsút mondhatunk, hiszen végre velem van. Nem engedem el!
Gyomorgörcs, izzadás, rettegés, félelem, átalvatlan – Bogyóapuval átbeszélgetett- éjszakák, étvágytalanság és teljes zűrzavar.
Nem voltam önmagam az utóbbi napokban, hiába próbáltam feldobni a napjaink, hiába konstatáltam elégedetten, hogy sok mindent elintéztem, eljártam, kivizsgálások-vásárlások gyerekmentesen kipipálva, karácsonyi dekoráció egyedül és nyugodtan elintézve, nagymosás és nagyvasalás hip-hip-hurrá… Mégis olyan nyomorult voltam nélküle, mint egy kampókezű leharcolt kalóz….
Tegnap jött az első ölelés, az első szeretetteljes bújás hosszú hosszú idő után… Ideje volt… A reggeli görcsös telefonálgatásoknak is búcsút mondhatunk, hiszen végre velem van. Nem engedem el!
15 Hozzászólás a bejegyzéshez: “Öt nap után- ismét egy ölelés…”
2009. november 27. péntek ✍ 10:34
Micsoda boldogság ül Heléna arcocskáján is
Biztosan Ti is nagyon hiányoztatok neki! A tünetek, amiket produkáltál, tipikusan csak anyákra jellemzőek: a szerető, mindent a gyerekért anyákra! Légy büszke rá, hogy bár szenvedtél, nem rohantál önző módon utána 
Kemény próba volt, de kiálltad!!! Gratulálok!!! 
Puszi: gabi
2009. november 27. péntek ✍ 10:47
Jajjj! Gabi!
De most már nagyon jó, itt sertepertél körülöttem és magyaráz!
Bizony, legszívesebben repültem volna utána, de tudtam, hogy jól érzi magát, jól van, jó kezekben és neki nagyon jót tesz a környezetváltozás! Nekem is kellett a szabadidő, de a lelkem nagyon hiányolta… Mindketten bele voltunk betegedve az apjával együtt
2009. november 27. péntek ✍ 11:02
Én csak akkor tudok pár napot Marci nélkül tölteni,ha elutazunki.Itthon a max. egy éjszaka+ egy nap:).Ez van.Szerintem az anyaság kicsit tudathasadásos állapot.Alig várom,hogy végre nyugtom legyen egy kicsit nélküle,de ha “lepasszolom”,akkor legszívesebben a sarokról már fordulnék is vissza érte:)
2009. november 27. péntek ✍ 12:17
Na igen, én is el-eljátszom a gondolattal, hogy de jó is lenne pár nap csönd. aztán egy estére megyek csak el barátnőzni, és tudom, hogy a legjobb kezekben: az apukájukkal vannak, mégis az egyik felem itthon marad, közben végig rájuk gondolok… 5 napot nem bírnék ki. vagy csak ugyanilyen tünetekkel…
2009. november 27. péntek ✍ 15:17
2009. november 27. péntek ✍ 16:42
Hihihi, még szerencse
, hogy nekünk nincs hova lepasszolnunk Huncost. 
Egyelőre nem tudnék 5 egymás nélkül töltött napot elképzelni… elhiszem, hogy nehéz lehetett, annak ellenére is, hogy tudod, a lehető legjobb kezekben van. 
Najó, viccet félretéve, amikor pár óra Hunormentes szabadságot kapok/kapunk, elsőként leroskadok valamelyik sarokba, az első 1-2 óra remekbeszabottan eltelik, örülök, hogy végre-végre mindent egyedül csinálhatok, még a legelemibb dolgokat is (zárt ajtók mögötti pisilés, juhéj!), aztán 3-4 óra elteltével már hiányzik az állandó csivitelése-mocorgása.
2009. november 28. szombat ✍ 18:00
Most már el tudom képzelni, hogy milyen nehéz lehetett nélküle! Én sem találnám a helyem az már tuti!
2009. november 29. vasárnap ✍ 10:23
Hát, igen. Biztosan nagyon nehéz nélküle. Bár nekem még nincsen gyermekem, de el tudom képzelni, hogy milyen üres nélküle a ház.
Ügyes voltál, hogy kibírtad az 5 napot.
Tetszik a karácsonyi dekorációd!
2009. november 29. vasárnap ✍ 13:29
5 NAP UTÁN NEM CSODÁLOM, HOGY HIÁNYZOTT. EKEM MÁR EGY IS NEHEZEN TELNE!
2009. november 29. vasárnap ✍ 22:31
Én sajnos beteges eset vagyok….egy éjszakára sem tudnék tőle önszántamból megválni:-) egyszer volt egy két éjszakás elkülönülésünk (költözés miatt) még ma is szenvedek, ha visszagondolok rá…
2009. november 30. hétfő ✍ 14:10
Szia!
Írtad régebben, hogy éjjel még felébred…még mindig? Ha nem alszik otthon akkor visszaalszik nagyiéknál(kal) is?
5 nap nekem is sok lenne…de egyet azért el tudnék viselni…
2009. december 01. kedd ✍ 14:24
Néha el kell engedni őket, pedig nehéz….
és 5 nap után hogy lehet értékelni minden apróságot, ami máskor esetleg fáraszt minket ( nyavalás öltözködés…pffuu, stb..)
ez a kép…nagyon nagyon szép !!!
2009. december 01. kedd ✍ 17:09
Nincs gyermekem,de a kötödésről egy kis izelítőt kaptam.Azt hiszem én is elmebeteg módjára viselkednék, és hiába a nagy “szabadság”,ez már nem ugyan az, mint gyermektelen időszakában az embernek.Ez van,és ettől csodálatos az anyaság.
2009. december 01. kedd ✍ 17:21
Dóra, kérdésedre a válaszom: Heléna már nem ébred fel éjszakánként, vagy ha igen, akkor az más jellegű, vissza tudjuk altatni és a nagyszülőkkel is ügyesen működik közre. Egyetlen hibája a koránkelés, ebben a nagyszülőket ügyesen manipulálja, nekünk még sikerül visszadugni hajnalban az ágyikóba.
Az öt nap lehet, hogy soknak tűnik (az is volt), viszont van jó oldala is: sok mindent meg lehet tenni, amit gyerekkel nem mindig, vagy nehezen összehozható… Én attól függetlenül, hogy nehezen viseltem, örülök neki, hogy megengedhettük (megengedhetjük) magunknak ezt a “luxust”
2009. december 08. kedd ✍ 23:35
Gondolom mennyire hiányzott, de szerencsések vagytok, hogy meg tudtátok oldani így! Néha KELL a gyerekmentesség
Szólj hozzá: