Angyaltrombita

Ingrid ✍
Illata magával ragad, esténként kiülsz a kertbe, melletted egy hatalmas dézsából emelkedik ki monumentális méreteivel, hatalmas leveleivel, negyed méteres virágkelyheivel. Trópusi érzet, hiszen kertünk legszebb, legkülönlegesebb darabja az Angyaltrombita.

Eredete nem feltételez különleges igényeket. Egy egyszerű, de annál nagyszerűbb növény, mely kertben és dézsában egyaránt nevelhető, erkélyen is jól érzi magát, csak hajlamos egy idő után kinőni a kisebb loggiákat.
Egyetlen igénye van az évenkénti tápanyagdús talajon kívül, az pedig a víz, rengeteg víz. A legnagyobb forróságban naponta háromszor is igényli a locsolást. Télen védett helyet igényel, pincében vagy lépcsőházban. Ilyenkor lehullatja lombjait, visszametszést igényel és ebben az időszakban kevés törődést, hetenkénti mérsékelt öntözést. Cserébe májustól az első fagyokig kitartóan bontja tölcséreit, hatalmas harang alakú virágai elkápráztatnak mindenkit, aki szembetalálja magát egy ilyen virággal, alatta pihenni pedig mennyei érzés!

Hatalmas méretén, bódító illatán és pompás virágzásán kívül lenyűgöző az a mértani pontossággal megszerkesztett virágköltemény, melyet ha jobban megfigyelünk, mintha művészek alapos kezei rajzoltak volna, gondosan kitalálva hány barázda, szirom és puha selyemborítás ontsa a kellemes illatot.
Nem is gondolnánk, hogy ez a növény a burgonyafélék családjából származik: Kolumbia és Equador hegyeiről hosszú felfedezőutak után került az európai kertekbe, hogy aromás virágaival és a lenyugvó nap fényeivel elhozza  a Garcia Márquez regények hangulatát.
Ha kellőképp szeretgetjük, ápoljuk és gondozzuk, akár évtizedekig is büszkén magasodhat kertünkben, még a késő őszbe is  belecsempészve egy leheletnyi trópust. Ezek a képek is a napokban készültek…

Kategória: Ingrid, kert

9 Hozzászólás a bejegyzéshez: “Angyaltrombita”

Frutti írta:
2009. november 08. vasárnap ✍ 10:55

Nekünk is van ilyenünk:)És most kapunk Anyósoméktól egy óriáspéldányt,csak teherautót kell szerezni hozzá:):):)Viszont az a tapasztalat,hogy a dézsában éldegélést nem annyira díjazza ,nyáron inkább a szabad földet szereti.

Ingrid írta:
2009. november 08. vasárnap ✍ 11:12

Oriaspeldany???? :) az igen! En egy hatalmasat hagytam a regi lakasunk kertjeben, sajnos nem gondoztak kello szeretettel :(
nekem mindket ultetes bevalt. Dezsaban is es kertben is neveltem mar oket. Mondjuk a nagyobb nyilvan nem dezsaba valo.

vorosbegy írta:
2009. november 08. vasárnap ✍ 23:20

Nekem is nagy kedvencem, próbálok minél több színben beszerezni…
és azt tudod, hogy azokat a hajtásokat, amit ősszel visszavágsz, ki tudod gyökereztetni és tavasszal elültetni?
Heléna “vetkőzős” postja nagyon édes, de megértem, hogy nem annyira vicces :)

Ingrid írta:
2009. november 09. hétfő ✍ 07:43

Igen, Vörösbegy. Tudom, hogy a hajtásokat lehet gyökereztetni. Már itt sorakoznak üvegekben, mindegyiknek lesz gazdája.
Nekem fehér és rózsaszín van. Talán lesz sárga is. Ha valamelyik hiányzik nálad, csak szólj!

bogyó írta:
2009. november 09. hétfő ✍ 15:47

gyönyörű és hogy illatos is, hmm

masika írta:
2009. november 11. szerda ✍ 10:10

Ha egyszer lesz kertünk tudom kitől kérek majd tanácsokat:-)

Davidanyu írta:
2009. november 12. csütörtök ✍ 02:19

Nekem is volt… Azért a kertem hiányzik egy kicsit…:(

Györgyi írta:
2009. november 27. péntek ✍ 08:39

Nekem is van ilyen növényem.Azt mondták,hogy télire melegebb helyre kell tenni.De a lakotelep kertjében is van ilyen növény és az kint van télen is.Most mi a teendő?Kérlek benneteket segitsetek,mert nagyon sajnálnám ha tönkre menne!Köszönöm.

Ingrid írta:
2009. november 27. péntek ✍ 09:37

Kedves Györgyi!
Mindenképp vidd be melegebb helyre, mondjuk lépcsőházba. Egy enyhébb telet ugyan kibír kint is, de ne kockáztasd meg, ráadásul nem hinném, hogy jót tenne neki, még ha túléli is.
Minden esetre vágd vissza az ágakat, gyökereztesd ki, így biztosan marad utánpótlás, ha bármi történik. És amúgy is vissza kell metszeni.

 

Szólj hozzá: