Schönbrunnba pandát nézni!
Nem tudatosan, de mégis az Állatok Világnapja alkalmából sikerült meglátogatni a schönbrunni állatkertet, ahová Gellért kíséretében érkezett Heléna. A kis lovag – és szülei – invitált bennünket a Habsburgok nyári rezidenciájára. Amolyan utószülinapos kirándulásféle kerekedett a tegnapi napból, és őszintén bevallva, nagyon fárasztó túrát tudhatunk magunk mögött. Nem a hatalmas palotakert bejárása, hanem a futkározó kisasszony terelgetése, emelgetése tette próbára – érzésem szerint – minden izmunkat.
Mindez azonban mit sem számít, hiszen Heléna végre láthatott pandát és koala macit (KÓLAMACI)! Előbbi serényen falta a bambuszágakat, amikor ott jártunk, tehát hozta a tőle elvárt aktivitást, de ezt egy kétévesnek elmagyarázni nem mindig sikerül. Kislányom ez által torkaszakadtából ordította, hogy PANDA, GYERE CSAK IDE!!! ADOK PUSZIIIT!!!! GYERE MÁÁÁR!!!! Amikor pedig végre feladta a küzdelmet, – és végignyalta az üvegfalat a puszikkal – megállapította: Biztos fáradt… pihen egy kicsit, hagyjuk…
Innentől egyenes út vezetett a KÓLAMACIHOZ, akik – merthogy ketten vannak – békésen szundikáltak. Heléna itt is csalódottságának adott hangot, de kevésbé erős hangerővel, hiszen a koalák házában nem szabad hangoskodni. Szerencsére sikerült lenémítani arra a kis időre, amíg bent tartózkodtunk.
E mellett a két állat mellett minden más eltörpült és minden energiánkat ide összpontosítottuk, innentől fakultatívvá vált az állatok szemügyre vétele.
Meg kell még említenem egy nagyon édes jelenséget: a schönbrunni palotakert a mókusok birodalma is. Sok sok apró mókus cikázik a fák között. Heléna előszeretettel kergette őket is. Hozzájuk is intézett pár kedves hívó szót, amit a körülöttünk kirándulók mosolyogva fogadtak, ám a mókusokhoz nem jutott el. Sebaj, Heléna így is olyan elevenen, intenzíven és boldogan élte meg a bécsi kiruccanást, hogy nem bánkódott egy percig sem a mókusok – feléje mutatott – passzív viselkedésén.
A nap végére nagyon elfáradt és olyan mély álomba szenderült Bécs határában, hogy egészen reggelig aludt, akkor pedig megbeszéltük, milyen élményekben volt részünk. Még mindig lendületbe jön, ha felidézi az emlékeket…
Mindez azonban mit sem számít, hiszen Heléna végre láthatott pandát és koala macit (KÓLAMACI)! Előbbi serényen falta a bambuszágakat, amikor ott jártunk, tehát hozta a tőle elvárt aktivitást, de ezt egy kétévesnek elmagyarázni nem mindig sikerül. Kislányom ez által torkaszakadtából ordította, hogy PANDA, GYERE CSAK IDE!!! ADOK PUSZIIIT!!!! GYERE MÁÁÁR!!!! Amikor pedig végre feladta a küzdelmet, – és végignyalta az üvegfalat a puszikkal – megállapította: Biztos fáradt… pihen egy kicsit, hagyjuk…
Innentől egyenes út vezetett a KÓLAMACIHOZ, akik – merthogy ketten vannak – békésen szundikáltak. Heléna itt is csalódottságának adott hangot, de kevésbé erős hangerővel, hiszen a koalák házában nem szabad hangoskodni. Szerencsére sikerült lenémítani arra a kis időre, amíg bent tartózkodtunk.
E mellett a két állat mellett minden más eltörpült és minden energiánkat ide összpontosítottuk, innentől fakultatívvá vált az állatok szemügyre vétele.
Meg kell még említenem egy nagyon édes jelenséget: a schönbrunni palotakert a mókusok birodalma is. Sok sok apró mókus cikázik a fák között. Heléna előszeretettel kergette őket is. Hozzájuk is intézett pár kedves hívó szót, amit a körülöttünk kirándulók mosolyogva fogadtak, ám a mókusokhoz nem jutott el. Sebaj, Heléna így is olyan elevenen, intenzíven és boldogan élte meg a bécsi kiruccanást, hogy nem bánkódott egy percig sem a mókusok – feléje mutatott – passzív viselkedésén.
A nap végére nagyon elfáradt és olyan mély álomba szenderült Bécs határában, hogy egészen reggelig aludt, akkor pedig megbeszéltük, milyen élményekben volt részünk. Még mindig lendületbe jön, ha felidézi az emlékeket…
Élmények képekben ITT.
12 Hozzászólás a bejegyzéshez: “Schönbrunnba pandát nézni!”
2009. október 05. hétfő ✍ 23:06
Kicsit szét vagyok csúszva így nem tudom köszöntöttem-e már Helénát. Ha nem akkor megkésve megteszem, ha igen akkor se baj a duplázás.;) Boldogat!:)
Örülök, hogy eszedbe jutott az Állatok Világnapja!:)
2009. október 05. hétfő ✍ 23:11
Davidanyu, pedig utólag tudtam meg, hogy milyen nap van, hazafelé jövet, a rádióból érkezett az információ. Nekem kicsit furcsán csengett, mert számunkra az állatok mindig előtérben vannak. Esti mesék, kirándulások, barátok házi kedvencei, gyakori állatkert-vadaspark látogatások, és nem utolsó sorban a két kis teknősünk, akiket nagy-nagy szeretettel veszünk körül az év bármely napján. Tehát nekem ez nem különlegesebb, mint a többi nap… A szétcsúszás nálam is megvan, így nem tudom megtörtént-e már, de köszönjük!
2009. október 05. hétfő ✍ 23:54
Igen, nálunk is minden nap egy kicsit az állatoké is -habár most se kutyánk se macskánk, de halaink lesznek:). Én szeretem ha felhívják erre a napra is a figyelmet hiszen a menhelyi állatoknak például ez kifejezetten jól jöhet -évközben sajnos keveseknek jutnak eszükbe.
2009. október 06. kedd ✍ 05:22
Ohhh….Olyan szép emlékeim vannak Schönbbrunn-ról és az állatkertről…Az a legszuperebb állatkert, ahol valaha jártam ….. Oda majd Dávidot is el szeretném vinni, de talán várunk még egy pár évet, hogy még emlékezetesebb élmény maradjon, mert nem tudunk gyakran menni…(Úgyanígy a listánkon van Disneyland is…)
Most visszavágyom oda…Igaz, hogy a tavasszal volt alkalmunk sétálni a Schönbrunn-ba, de Dávid nem volt velünk így az állatkertet kihagytuk…Húha…Sokat írtam…Ezzel a bejegyzéssel elkaptad a gyengémet…Bécs a szívem csücske…
2009. október 06. kedd ✍ 05:28
Megnéztem a képeket….csodálatos napotok lehetett…el tudom képzelni…
Én is szeretnék itthonra olyan gyönyörű kertet….
2009. október 06. kedd ✍ 09:04
Gyönyörűek a képek!Ez a picilány egyre szebb!Reszkess Áron,Gellért,és a többi kispasi!!!
2009. október 06. kedd ✍ 09:39
Hmmm, ezek a gyönyörű képek kísérték ma a reggeli kávézásomat, köszönöm ezt a virtuális sétát az általam élőben még sohasem látott helyen, nagyon jól esett.
2009. október 06. kedd ✍ 10:39
Jaj, gyönyörű helyen jártatok, de a képekből én csak egy szépséges kétévest látok.
Annyira csini!!! Mint valami modell!!! Honnét van ez az édes kiscipője? Valami tündéri! Meg úgy egyébként is, minden!!!
2009. október 06. kedd ✍ 15:41
Jaj de gyönyörű lehetett!!!
2009. október 07. szerda ✍ 15:37
De gyönyörű hely, még csak nem is hallottam róla! Azt hiszem egyszer mi is felkeressünk, nagy kedvet kaptam tőletek!
2009. október 08. csütörtök ✍ 21:33
Úúú micsoda képek!!!!
2009. október 15. csütörtök ✍ 09:07
ANDI-Maja-Erik! Ez a kiscipő PEDIPED-es, a liliputi.hu-ról. Innen szoktunk cipőket venni. Sportcipőt és hótaposót pedig a Decathlonból.
Hildy! Igen, ez még nem maradandó élmény (szerintem), de nagyon szerette és élvezte, felfogta. Mivel közel van, mi még ellátogatunk párszor, legalábbis addig, amíg panda és koala (kóla) van, mert az nekünk kuriózum
Szólj hozzá: