Archive for Archive for október, 2009
Bogyóapu NEM fantom!
A negatív kritika is kritika… Már ha kritikának lehet nevezni azt, amikor egy, a blogunkat olvasó apuka hiányolja a mi apukánkat, Bogyóaput. Pedig ő mindig itt van. Meg van említve itt-ott a bejegyzésekben, a MI, az szigorúan rólunk szól, kettőnkről vagy hármónkról, tehát ha MI-t írok, azt úgy érzem, nem kell erőltetni, Bogyóapusítani. Visszanéztem az [...]
Hökke….???
Magyarra fordítva: Hogy kell?Heléna nagyon kevés szóval, mondattal lő mellé. Legtöbbször érthetően, szépen beszél vagy nagyon hasonlatosan a helyeshez, ez a mondat mégsem megy neki. Szőke hajával, északi fizimiskájával és ezzel az akcentusnak erős jóindulattal nevezhető tájszólással igencsak a finn nyelvet támogatja (bár nem tudom Raikönnen ugyanezt hogy mondaná…).Napjában többször halljuk, mert nálunk nem a [...]
Telefonos kincsek
Mit rejtenek a mobiltelefonos képek? Többnyire gyereket. Gyerekes képet, gyerekről képet és gyerekteljesítményről bizonyítékot. Hosszú idő után most töltöttem le először egy nagyobb adagot, ezekből kiválogattam pár megmutatnivalót. Komoly cenzúrán vettek részt. Kihagytuk az első bilikakát, a meztelen képeket, alvós, fürdős, további bilizős képeket és mindent, ami később kompromittáló lehet.Elsőként – nagyjából időrendi sorrenben- egy [...]
A Világ Heléna szemével
Együtt nézegettünk egy könyvet csodálatos városokról, melyek ámulatba ejtettek. Nem csak gyerekkönyveket nézegetünk, hanem egyéb érdekességeket is, így történt, hogy csatlakozott ebéd utáni kávémhoz és lapozgatásomhoz a kisasszony.Felült mellém és nagy okosan a következőket mondta Iszfahán óvárosára: -Homokozó.
A kép minősége a szkennelt változat. Sajnos, mivel személyesen még nem jártunk itt, így saját fotóm nincs, [...]
Coeliakia, azaz a lisztérzékenység tünetei, vizsgálatai…
… nálunk és Heléna állapota. Vigyázat, hosszú történet!
Megpróbálom összeszedni az emlékeimet, mert minden mozzanat, ami a történetünkhöz fűződik, valahol január környékén kezdődött. Akkor nézett rá a gyermekorvos és mondta azt, hogy bizony-bizony nagy a pocakja, ami bármi lehet… akár lisztérzékenység is! Kikerekedett szemekkel hallgattam az orvost, aki a nagy pocakot, vékony testalkatot tette felelőssé a [...]
Kert a közelmúltból
Napok óta "szomojú az idő", -mondja Heléna, és így is van. Ki sem dugjuk az orrunkat a kertbe, mert a kis domboldalunkon szélvihar tombol, kertünk már őszi gúnyát öltött, minden szín és virág elhervadt, én pedig egy percig sem szomorkodom, mert tudom, hogy mindez valami újnak az előkészülete, valami nagyszerű megújulásnak az első lépése.Először elhanyatlik [...]
A létrás konyhafiók
Néma csend honolt a házban, különösen a hátam mögött éreztem szokatlan csendet, ami nem mindennapi abban az esetben, amikor együtt reggelizünk. Nem ült már mellettem, pár falat után körbejár, tologatja a babakocsit, szöszmötöl, mondókázik, énekel. Hirtelen arra gondoltam, hogy ez a némaság természetfeletti, itt valaminek történnie kell! Ekkor egy halk erőlködős nyögés a háttérben és [...]
Schönbrunnba pandát nézni!
Nem tudatosan, de mégis az Állatok Világnapja alkalmából sikerült meglátogatni a schönbrunni állatkertet, ahová Gellért kíséretében érkezett Heléna. A kis lovag – és szülei – invitált bennünket a Habsburgok nyári rezidenciájára. Amolyan utószülinapos kirándulásféle kerekedett a tegnapi napból, és őszintén bevallva, nagyon fárasztó túrát tudhatunk magunk mögött. Nem a hatalmas palotakert bejárása, hanem a futkározó [...]
