Kölyökördög nyaralt
Nem tudtam milyen fába vágom a fejszém, amikor Helénámmal felszerelkezve hétfő reggel elindultam egy három napos hételeji nyaralásra. Gárdony volt az uticél, ahová barátnőm és kislánya, Tündi invitált bennünket. Igazi lányos napok, négy csaj, sok élmény, nevetés, szórakozás, pancsi és minden, ami három napba belefér.
Az, hogy ismét sikerült a szokott formánknak megfelelő időjárást eltalálni, az már nem lepett meg – három napból másfél esős volt -, de az, hogy a kisebb lánykák összehangolása komoly feladat lesz, az egy kicsit megviselt.
Már rég foglalkoztat a téma, és egy jó ideje, aki ismer bennünket személyesen, tudja, hogy Heléna mindenre és mindenkire kiterjedő szeretete nem nem mindig veszélytelen.
Az, hogy ismét sikerült a szokott formánknak megfelelő időjárást eltalálni, az már nem lepett meg – három napból másfél esős volt -, de az, hogy a kisebb lánykák összehangolása komoly feladat lesz, az egy kicsit megviselt.
Már rég foglalkoztat a téma, és egy jó ideje, aki ismer bennünket személyesen, tudja, hogy Heléna mindenre és mindenkire kiterjedő szeretete nem nem mindig veszélytelen.
Ölelgetések, puszilgatások és simogatások közepette, váratlan pillanatokban harap, mar és arrébbtaszít mindent és mindenkit, aki pár másodperccel a szenvedélyes ölelkezés előtt még kedves és fontos volt számára. Az atrocitást természetesen egyből puszi követi, de a finomlelkű barátnőknek ezt nehéz megmagyarázni.
Tündi három éves, bongyor hajú szőkeség, akinek hatalmas égszinkék szemei vannak, maga a megtestesült finomság és báj. Jól nevelt, figyelmes, okos, játékait megosztja és hallgat az anyukájára.
Számára furcsa volt egy olyan kislány közeledése, aki egyik pillanatban ad, a másikban pedig elvesz…
Tündi három éves, bongyor hajú szőkeség, akinek hatalmas égszinkék szemei vannak, maga a megtestesült finomság és báj. Jól nevelt, figyelmes, okos, játékait megosztja és hallgat az anyukájára.
Számára furcsa volt egy olyan kislány közeledése, aki egyik pillanatban ad, a másikban pedig elvesz…
A másik részről adott a kis Matahari, akinek nehéz bármit is megmagyarázni. Aki cserfes, beszédes, minden cselekedetét még az érzelmei irányítanak és azok a szavak, hogy nem szabad, vagy nem illik, még nem igazán részei a szótárának.
Mostanáig, ha előfordult másokat érintő atrocitás részéről, próbáltam finomabb módszereket alkalmazni. Rábeszélés, ráhatás, elmagyarázás, megértetés és szeretet. Mind-mind verbális és lelki segítségnyújtások és fejlesztések részei, amivel csöppnyi finom lelke gazdagodhat és rávezetheti a szeretetteljes pajtáskodás útjára.
Nem ment nehezen, hiszen a szeretet, ami benne lakozik, érzéseim szerint túlteng. Olyannyira, hogy harapással és lebírkózással próbál levezetni hatalmas érzelemkitöréseket. Amikor leválasztom az áldozatról, érzem hogy nem gonoszkodás, amit csinál és nem a fájdalomokozás irányítja, csupán ez is egyfajta kommunikáció a részéről. Bár ettől függetlenül a konfliktusait is harapással próbálja rendezni.
A verbális ráhatások hónapokig hasztalanok voltak, hiszen ez alatt a vakáció alatt is akadtak konfliktusai, olyannyira, hogy a harmadik nap végére, már rettegett pozícióba került a kis Matahari.
Ha ő fájdalmat okoz, akkor neki is meg kell mutatni, milyen az, amikor valakit bántunk. Fájó szívvel, de drasztikusabb nevelési módszerek bevetésével elkezdődött a harapásról-lenevelés című hadművelet. Ma reggelre annyi eredményt könyvelhettünk el, hogy a Tündihez közelítő lányom elöljáróban hangosan kiabált : CSAK PUSZIII! – ettől függetlenül nem volt eredménytelen napja harapásügyileg.
Mardosott a lelkiismeret és a fájdalom. Különböző érzések kavarogtak bennem, mert attól függetlenül, hogy a spártai szigor gyakran érvényesül kettőnk kapcsolatában, Heléna megannyi szeretetet szippanthat magába azokon a napokon, amikor ravaszkodás és harapósdi-mentes napjait velem tölti.
De ez a rosszérzés egy pillanat alatt elpárolgott, amikor az utolsó nap reggelén elvittük a lányokat a kis műanyag motorjaikkal egy tó körüli sétára. Egyik lány a másik után taposott a lila és a piros motorral. Heléna a szokott frizurájával (mejdnemsemmi) és sötétlila melegítőjével csapatunk élén járt, huncutul nevetve mutatta az utat, hogy merre menjünk.
Egyszer csak egy idősebb bácsi a közelben épülő szálloda parkolás-felvigyázó pozíciójából kitekintve megfigyelte a mi kis avantgarde csapatvezérünket, és így szólt:
- Erre kis kópéra itt elöl, nagyon vigyázzanak! Ez egy igazi Kölyökördög!- Még sosem hallottam ezt a kifejezést – és azon túlmenően, hogy ismét fiúnak nézték a lányom- azon gondolkodtam, hogy lehet benne valami igazság… Egész délelőtt ezen nevettünk. Még a megnevezett alany is…
Mostanáig, ha előfordult másokat érintő atrocitás részéről, próbáltam finomabb módszereket alkalmazni. Rábeszélés, ráhatás, elmagyarázás, megértetés és szeretet. Mind-mind verbális és lelki segítségnyújtások és fejlesztések részei, amivel csöppnyi finom lelke gazdagodhat és rávezetheti a szeretetteljes pajtáskodás útjára.
Nem ment nehezen, hiszen a szeretet, ami benne lakozik, érzéseim szerint túlteng. Olyannyira, hogy harapással és lebírkózással próbál levezetni hatalmas érzelemkitöréseket. Amikor leválasztom az áldozatról, érzem hogy nem gonoszkodás, amit csinál és nem a fájdalomokozás irányítja, csupán ez is egyfajta kommunikáció a részéről. Bár ettől függetlenül a konfliktusait is harapással próbálja rendezni.
A verbális ráhatások hónapokig hasztalanok voltak, hiszen ez alatt a vakáció alatt is akadtak konfliktusai, olyannyira, hogy a harmadik nap végére, már rettegett pozícióba került a kis Matahari.
Ha ő fájdalmat okoz, akkor neki is meg kell mutatni, milyen az, amikor valakit bántunk. Fájó szívvel, de drasztikusabb nevelési módszerek bevetésével elkezdődött a harapásról-lenevelés című hadművelet. Ma reggelre annyi eredményt könyvelhettünk el, hogy a Tündihez közelítő lányom elöljáróban hangosan kiabált : CSAK PUSZIII! – ettől függetlenül nem volt eredménytelen napja harapásügyileg.
Mardosott a lelkiismeret és a fájdalom. Különböző érzések kavarogtak bennem, mert attól függetlenül, hogy a spártai szigor gyakran érvényesül kettőnk kapcsolatában, Heléna megannyi szeretetet szippanthat magába azokon a napokon, amikor ravaszkodás és harapósdi-mentes napjait velem tölti.
De ez a rosszérzés egy pillanat alatt elpárolgott, amikor az utolsó nap reggelén elvittük a lányokat a kis műanyag motorjaikkal egy tó körüli sétára. Egyik lány a másik után taposott a lila és a piros motorral. Heléna a szokott frizurájával (mejdnemsemmi) és sötétlila melegítőjével csapatunk élén járt, huncutul nevetve mutatta az utat, hogy merre menjünk.
Egyszer csak egy idősebb bácsi a közelben épülő szálloda parkolás-felvigyázó pozíciójából kitekintve megfigyelte a mi kis avantgarde csapatvezérünket, és így szólt:
- Erre kis kópéra itt elöl, nagyon vigyázzanak! Ez egy igazi Kölyökördög!- Még sosem hallottam ezt a kifejezést – és azon túlmenően, hogy ismét fiúnak nézték a lányom- azon gondolkodtam, hogy lehet benne valami igazság… Egész délelőtt ezen nevettünk. Még a megnevezett alany is…
19 Hozzászólás a bejegyzéshez: “Kölyökördög nyaralt”
2009. augusztus 06. csütörtök ✍ 09:01
2009. augusztus 06. csütörtök ✍ 10:27
Különleges lány az biztos:)Legalábbis nekem a soraidból mióta megszületett ez jön le, nem hétköznapi. Bár az anyukája is tesz a napok varázslatossá tételéért:)
2009. augusztus 06. csütörtök ✍ 15:35
… s én még mindig abban a tévhitben élek, hogy a lányok nem lehetnek huncutok…Nem hallottam még a kölyökördög kifejezést, kicsit durva, de azt hiszem, hogy Dávidra is sokszor rámondanák a körülöttünk lévők, mert mindenki csak csodálkozik, hogy mire cselekedetekre képes… Az ilyesmi főleg akkor szembetűnő, amikor két másik vele egyidős gyerek csak áll és bámulja, hogy ő éppen mit huncutkodik…
Azt hiszem, hogy a kamerába forduló édes kacaj kárpótol és feledtet mindent…Nem?
2009. augusztus 06. csütörtök ✍ 16:00
Igazi kis kópé nem vitás. Nálam bevált a visszadom ha… módszer. Lili rendszeresen a hajamat tépte, szó szerint. Egy idő után meguntam és Én is meghúztam a haját. Ez olyannyira nem tetszett neki, hogy kb a 3.alkalom után mikor elmondtan neki, hogy ha meghúzod a hajam visszaadom inkább elvette a kezét.
2009. augusztus 06. csütörtök ✍ 22:37
Kölyökördög!
ez jó, én sem hallottam ezt a kifejezést eddig, mindenesetre találó! 
Sőt, olykor verekedős is, bár mostanában leszokott róla.
Huncos sosem volt harapdálós gyerek, viszont ölelgetősen felborítós igen, ő is a szeretetével tarol.
Tanácsot adni nem nagyon tudok, sztem nem akkora nagy probléma ez, a gyerek az erejét próbálgatja, inkább csak nekünk anyukáknak “ciki”, mert azt érezzük gyermekünket “neveletlennek” fogják titulálni. A játszótéri verekedésekről, homokszórásokról nekem talán úgy sikerült leszoktatnom Huncost, hogy először szépen elmagyaráztam, hogy nem szabad ilyet csinálni, mert ez a babának fáj…stbstb. (de ezen már Ti is túl vagytok rég), igyekeztem eltávolítani őt a bántalmazott kisgyerektől. A következő alkalommal ismét igyekeztem higgadtan elismételni az előzőt, valamint azt is közöltem vele, ha még egyszer attrocitája kis cimboráját, beültetem a kocsiba és hazamegyünk. Persze megtette általában rámvigyorogva, ekkor kiemeltem a rúgkapáló-süvöltő fiamat a homokozóból, betuszkoltam a babakocsiba és elhagytuk a játszóteret. Talán két ilyen esetünk volt összesen.
És még egy dolog: általában akkor fordult elő az ilyen viselkedés, ha fáradt-álmos-nyűgös volt a kiskrampusz.
Kitartás, nemsokára kinövi!
2009. augusztus 06. csütörtök ✍ 22:54
Jaj, lányok, nem is tudjátok, milyen jó érzés olvasni a hozzászólásokat!
Heléna is leginkább akkor harap, amikor fáradt, de ez kezd túlnőni ezen….
Magyarázás, gyereket otthagyás már mind-mind szerepelt, az aggódásom pedig egyre nagyobb méretet öltött.
Idő közben megtudtam, hogy a családban a sógornőm volt “harapós gyerek”, ő harapta sokszor kékre-zöldre Bogyóaput és ennek vetettek végett a családtagok fizikai ráhatással a fájdalmat okozó szervre.
Most éppen a visszaharapok-módszer működik nálunk (legalábbis ma), meglátjuk mennyi eredménnyel.
Én is a kinövős- verzióban bízom és abban, hogy megtanul egy kicsit jobban bánni az érzelmeivel, de erre rá kell vezetni.
Ma, ahogy meglátta ezeket a fotókat a monitoron, így szólt: – TündiBaba, SZEJETEM!
Tehát az alapjárat az a szeretet, és ez a fontos !
Matusi: figyelmes vagy
.
Igen, úgy érzem különleges lány, de kinek nem az a saját gyereke?
Lenyűgöz a habitusa, temperamentuma és érzelemvilága. Szeretem őt különlegesnek látni, mert születésétől úgy érzem, hogy különleges szeretetet és csodálatot gerjeszt bennem, ami a kis csibészségeit százszorosan felülmúlja valahányszor “haragudhatnékom” van rá.
2009. augusztus 06. csütörtök ✍ 22:59
Még annyit a kölyökördögről: valamiért nem tudtam haragudni a bácsira, aki ezekkel a szavakkal illette a kisasszonyt… lehet sokan kikérték volna maguknak, megséártődtek volna, vagy elfordultak volna, de számomra ezek az apró mozzanatok, spontán történések sokat mondanak.
Ez az ember akkor és ott nagyonis belelátott a lányomba! ha nem is a szó misztikus értelmében, de egyből világos volt számára, hogy ez a “kis kópé” nem mindennapi rosszaság, hanem egy igazi kölyökördög
nahát, ilyen kifejezést….
ezek a jelenetek nem negatívak, csak igazi életképek, amit ha nem figyelünk oda a körülöttünk sétáló emberekre, észre sem veszünk, pedig kár kihagyni….
2009. augusztus 07. péntek ✍ 03:13
Ingrid, én a mai napig ilyen vagyok, néha jól meg kell szorongatom valakit, ha érzelemkitörésem van. Heléna majd kinövi… – vagy nem
Nagy zsivány, az már az arcán is látszik. Tényleg a szeme se áll jól.
2009. augusztus 07. péntek ✍ 10:49
Még ha Kölyökördög is… Imádnivaló!!!
)
Annyira édes, és annyira kis csibész…
(Hogy éred el, hogy MINDIG a kamerába néz?? vagy 100 kép közül csak páron van szerencséd?
2009. augusztus 07. péntek ✍ 16:01
Persze, hogy imádni valóak, még ha kölyökördögök is néha ezek a tündérek.
Mert Borka is tud ám, ha akar. Mondjuk harapni csak egyszer harapott meg, és nála kevésbé az agresszív jellegű szeretetkitörés a jellemző, inkább a mindent elsöprő hiszti, de azzal is feladja nekünk a leckét rendesen.
Gyerekekkel egyébként Borka meg nagyon nagyon félénk, ahogy ezt írtam is már többször, hát elmondanám, hogy ez sem egy egyszerű menet, mert rám meg ezért néznek furcsán úton útfélen, van szülő, aki személyes sértésnek veszi, hogy az én gyerekem sikítva menekül az ő kedvesen közeledő csemetéje elöl…
2009. augusztus 07. péntek ✍ 20:02
Jaj meg kell zabálni a képeken olyan nagyon édes!
Ha ilyen a kölyökördög akkor én szeretnék egyet. Zsófit egy ismerös törpördögnek becézi néha.
Zsófi néha üt! De én nem gondolnám,hogy ez tudatos nála. Már csak azért sem mert mindig ölelés és puszi elött van vagy pedig azt követi….
2009. augusztus 07. péntek ✍ 22:50
Bóbitám! Rég láttalak erre
Micsoda hasonlóság 
….
Ercsi! Nagyon ritkán néz a kamerába! Naná, hogy őt is a másik oldal érdekli… ezért van az, hogy a Bogyóapu-meglepetésvideón, szinte mindegyik felvételnél ott kellett legyek és a nagy ritkaságoknak számító szembenézős fotókat azonnal publikálom
Panka! Köszönöm soraid. Valóban, nem is tudom melyik a legjobb verzió
Jó lenne egy arany középút, de ugye olyan nincs… valamiből ki kell jusson nekünk, nemde? 
Kriszta: szerintem Heléna is hasonló okokból reagál így (legalábbis az esetek túlnyomó részében), de ettől függetlenül valahogy rá kell vezetni arra, hogy hogyan kezelje az energiáit. Én már lassan délibábként kezelem ezt a “kinövős” magyarázatot
2009. augusztus 10. hétfő ✍ 09:15
Ez a “csaj” egy személyiség – az biztos! Gratula hozzá, a kölyökördög pedig kiscsajszi is lehet – nem csak kisfiú
2009. augusztus 10. hétfő ✍ 23:14
Mennyire édes
A visszaharapás jó ötlet, de sztem is kinövi
2009. augusztus 13. csütörtök ✍ 20:43
Életrevaló kiscsaj:-)
(Nekünk is ugyanolyan papucsunk van, mint Helénának a babakocsis képen, de nem tudom Pankára zokni nélkül ráadni, mert feltörte a lábát. Nektek nem volt hasonló gond, vagy mi a titkotok:-)?)
2009. augusztus 13. csütörtök ✍ 21:00
Linda!
Nem törte fel a lábát, nem tudom mi lehet a gond… mi nagyon szeretjük, sokat van ebben, mert nem ázik át, könnyű és saját maga is fel tudja venni.
Nem úgy törte fel, hogy hátul is be volt bujtatva. mert H legtöbbször csak simán veszi fel, nem rögzíti hátul is.
2009. augusztus 13. csütörtök ✍ 21:01
Adriána!
Üdv itt! Nekem nem a kölyökördögből, hanem a kiskópéból tűnt úgy, hogy kisfiúnak gondolja Helénát a bácsi.
A kiskópét mondják lányra???
2009. augusztus 14. péntek ✍ 09:06
Hát szerintem a kiskópét is lehet lányra mondani
Én biztosan nem nézném fiúnak (bár az is igaz én nő vagyok, nem bácsi). De úgy gondolom, ha már egy férfi felfigyel egy kisgyerekre az már nem semmi – ők nem nagyon szoktak olvadozni, mint mi. Nőre lefordítva a bácsit: “Hát ez egy belevaló kislány, nem kell félteni, mindig fel fogja magát találni az életben is, csak figyelni kell rá.” Mellesleg olvadozós szemmel – gyönyörű az arcocskája – de hát úgyis tudod 
2009. augusztus 16. vasárnap ✍ 08:58
Kedves Adriána!
))) De sajnos az eddigi tapasztalatok alapján, elég nagy a bizonytalanok, illetve a “fiúnaknézők” tábora.
Én sem nézném fiúnak
Pedig van fülbevalója, és annak ellenére, hogy legtöbbször nem habos-babos-rózsaszín, eléggé lányosan öltözik.
Ezért is gondolom úgy, hogy kissrácnak nézhette. De ha mégsem, akkor az se baj. Lehet, hogy csak az én képzeletem játszott velem
Köszönöm a dicséretet, tényleg gyönyörű. Cserfesen szép
Szólj hozzá: