Majdnemlett kiscica

Ingrid ✍
A történet szereplői a fantázia szüleményei. Létező személyekkel történő hasonlóság csupán a véletlen műve…

Egyszer volt, hol nem… Hol? – kérdezne vissza rögtön Heléna, ahogy a mondanivalómat elkezdem.
Szóval, egyszer volt, hol nem volt, volt egy szép három tagú család, akik egy csodaszép domboldalra költöztek a nagyváros zajától. Amikor belevágtak ebbe a "vigyünk nyugalmat az életünkbe " tervükbe, akkor még nem sejtették, hogy kalandoktól cseppet sem lesz mentes az új élet. Mindig akad valami érdekes és új élmény, ám a "majdnemlett" kiscicára senki sem számított.
A család szőke kislánya és gondoskodó apukája egy szép, napsütéses délelőttön kint sütkérezett a kertben. Hol a ház egyik sarkán, hol a másikon tevékenykedtek, s várták haza az anyukát, aki éppen szépülős délelőttjét töltötte egy közeli szalonban.
Amikor az anyuka hazaért, a kis család újból együtt lehetett, összeültek egy közös ebédhez és az apuka elindult dolgozni. A család nőtagjai egyedül maradtak otthon és a forró déli napsütéstől a lakásba menekültek.
Egy adott pillanatban furcsa morgásra lettek figyelmesek. Körbenéztek a házban, eljutottak a nappaliban található kandallóig, melynek fatárolója felől érkeztek az ismeretlen hangok. Lehajoltak a kis nyíláshoz, és egy ártatlanul doromboló kiscicára lettek figyelmesek.

Hívogatták, csalogatták, ám a kiscica nem volt hajlandó előbújni, csak félénken dorombolt és néha ijesztő morgásaival tartotta félelemben és bizonytalan kíváncsiságban az anyukát és kislányát.
Délutánig vártak, addig nem zavarták a csendben doromboló macskát, majd amikor az apuka megérkezett, megpróbálták – immár hármasban- kicsalni rejtekéből.
Ami ezután következett, az egy szörnyű visszaélés a véletlenek és a sorsszerűség egybeesésével. Hogy miért? Mert az anyuka távollétében (aki esti programra távozott, barátnői felkérésre), az apuka kicsalta a váratlan "betolakodót", aki miután megismerkedett a barátságos nappali hangulatával, nem akart távozni, semmilyen felszólításra. Mire sikerült megértetni vele a kívül tágasabb- kis mondatot, már a kislány is békésen aludt és féltő-óvó hölgykezek segítsége nélkül, az apuka elküldte a ház hívatlan vendégét.
Reggel mindkét , az eseten kívül maradt családtag, hosszasan sajnálkozott és szomorkodott a kiscica eltűnése miatt…
Pedig állítják, ez biztosan nem véletlen… ez a kiscica választott, valamiért maradt volna. Velünk.
Apuka mentségére, a kiscica kapott enni-inni valót, és a közelmúltban, pár házzal odébb, már be is fogadták. Reméljük jó helye lesz.
Kategória: Heléna, erdekes, meghökkentő

10 Hozzászólás a bejegyzéshez: “Majdnemlett kiscica”

Davidanyu írta:
2009. május 18. hétfő ✍ 21:57

:) Akkor lehet, hogy így volt kitalálva a véletlen és apuka csak útba igazította a cicust!;)

Judit írta:
2009. május 19. kedd ✍ 03:02

Pedig nagyon édes lehetett… sebaj, lehet átjárni a szomszédba cicázni, a Ti lakásotok meg nem lesz cicaszőrös. ;)

csetten írta:
2009. május 19. kedd ✍ 09:44

Na de valami állatot csak ki kell találjatok az új lakhoz…

ßóbita írta:
2009. május 19. kedd ✍ 10:41

Ezek szeritnt sikerült a költözés? (Vagy korábban lemaradtam róla?) Mindegy, sok boldogságot az új házban!

Meske írta:
2009. május 19. kedd ✍ 16:53

Óóóó de kis édes lehetett! Nem baj, biztosan lesz egyszercsak háziállatotok!
Jajj de jó! Kertesházba költözetek! Tervezel feltenni képeket, házrészleteket? :) )
Puszi!

PM írta:
2009. május 19. kedd ✍ 18:29

Kár érte, mert tényleg volt ebben valami sorsszerű :) Jázmin is így csapódot hozzánk (vagyis az ayukája).

masika írta:
2009. május 19. kedd ✍ 21:59

Szerintem az volt a baj, hogy Heléna ideje korán elaludt, különben egész biztosan együtt tértek volna nyugovóra, miután Apának sikerül előcsalni a cicust.

Ovisvilág írta:
2009. május 22. péntek ✍ 15:17

Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb lesz ott nálatok egy kis nyivákoló macskusz, nálunk mindig volt 2-3 db. A lányom a mai napig imádja a cicákat.

Szép hétvégét Nektek!

Áronék írta:
2009. május 25. hétfő ✍ 21:17

Kár, Heléna biztos imádta volna!

Ingrid írta:
2009. május 26. kedd ✍ 06:59

Igen, egy egészen más helyen élünk, mint eddig, és rengeteg kalandban van részünk, egyelőre még cicátlanul, de ki tudja mit hoz még a jövő…
Képek természetesen lesznek kertről, szabadi levegőről, panorámáról és virágokról, ahogy eddig is.

 

Szólj hozzá: