A közellenség
Kislányunk még csak tervben volt, amikor családunkhoz csatlakozott – Bogyóapu körültekintő beszerzésének eredményeképp – és lett ezáltal rendszeres körbejárója kicsiny otthonunknak. Első nap nevet is kapott (nálunk szinte mindennek neve van), mégpedig a csillagos filmből: R2D2! (Ártúdítú) Na, jó. A hasonlóság minimális, de ez volt a legtestreszabottabb név, ami eszembe jutott és tetszett meg mindenkinek, akinek bemutattam. Immár három éve tarkítja háztartási gépeim sorát, ugyanis Ő egy porszívó.
Hogy lesz egy porszívóból közellenség? A szimpatikus figurát alakító kis robotot és nálunk lakó druszáját szeretem. Formai és karakteri adottságai mind-mind kedvesek számomra, de a rajongásomnak itt vége is szakad. Amikor akcióba kéne hogy lendüljünk, csak szemezünk egymással, mint két pironkodó kamasz. Mindent megpróbálok elkövetni, hogy ne kerüljünk közelebbi kapcsolatba, de tudom, hogy mindez csupán időhúzás, előbb-utóbb, mint az első csókon, ezen is túl kell esni. Az első csók varázsával ellentétben, ez minden héten legalább egyszer megtörténik nálunk, érzetben pedig meg sem közelíti azt a bizonyos első csókot…
No de. Ettől még nem lesz belőle közellenség. Kicsivel több mint egy éve, amikor Heléna a képbe került (megszületett), a legkedvesebb, legjobbfej család, akit valaha is birtokoltam, hat hétig szigorúan eltiltott az R2D2-val való barátkozástól. Ez idő letelte után finoman, de újra ismerkedtünk. Heléna igyekezett távol maradni ezektől a szertartásoktól. Eljött az a nap is, amikor elkerülhetetlen volt a távol maradás. Nem akadt felügyelet, én pedig úgy gondoltam előbb-utóbb meg kell hogy ismerje az élet árnyoldalait is. Nézze csak végig, ahogy édesanyja széppé és üdévé varázsolja a lakást. És kislányom édesen ugrálva bébihintájában figyelte, ahogy végigszteppelünk a szobákon, ebédlőn, konyhán, mellékhelyiségeken, majd gyorsan megfürdetem és küldöm is el jól megérdemelt pihenőhelyére.
Azt hittem innentől minden simán megy majd. De nem. Második találkozásuk, egy szép, napsütéses tavaszi napon. Helénám az erkélyen tett-vett én pedig ismét elővettem Ártúdítút. Zsinórok előkerültek, kettőhúszba bedugtam és elindítottam. Ekkor gyermekem éktelen ordítozásba kezdett, arca rémült és riadt volt. Kipirosodott, kicsi száját hatalmasra tátotta és az első emeleti minimálteraszon lezajlott a sikoly valaha forgatott legdurvább hangeffektje. Heléna rettenetesen megijedt. És itt még nincs vége. Ez az icipici rémült kislány, hatalmas könnycseppekkel az arcánszaladt sietve mászott felém és annak ellenére, hogy nagyon félt Artúrtól, meg szeretett volna menekíteni engem a zöld szörny hatalmas karjából. A jelenet sokkolt. Szerettem volna azt hinni, ő menekít, de utána felfogtam, ő menekült. S mivel én éppen a rémületet kiváltó sokkgép mellett álltam, felém jött, annak ellenére, hogy én is és félelme szörnyű tárgya is egy irányban voltunk.
Oda mentem hozzá, felvettem és hosszú percekig a karomban tartottam. Nehezen, de megnyugodott. Azóta is, valahányszor előveszem, vagy megpillantja a gardrob mélyén rejtőző szörnyet, nagyon rémült lesz. Pedig egyszer, neki is meg kell ismerkednie vele, hiszen minden pedáns és rendszerető nő elengedhetetlen háztartási gépéről van szó, akinek még kedves nevet is adtunk…
No de. Ettől még nem lesz belőle közellenség. Kicsivel több mint egy éve, amikor Heléna a képbe került (megszületett), a legkedvesebb, legjobbfej család, akit valaha is birtokoltam, hat hétig szigorúan eltiltott az R2D2-val való barátkozástól. Ez idő letelte után finoman, de újra ismerkedtünk. Heléna igyekezett távol maradni ezektől a szertartásoktól. Eljött az a nap is, amikor elkerülhetetlen volt a távol maradás. Nem akadt felügyelet, én pedig úgy gondoltam előbb-utóbb meg kell hogy ismerje az élet árnyoldalait is. Nézze csak végig, ahogy édesanyja széppé és üdévé varázsolja a lakást. És kislányom édesen ugrálva bébihintájában figyelte, ahogy végigszteppelünk a szobákon, ebédlőn, konyhán, mellékhelyiségeken, majd gyorsan megfürdetem és küldöm is el jól megérdemelt pihenőhelyére.
Azt hittem innentől minden simán megy majd. De nem. Második találkozásuk, egy szép, napsütéses tavaszi napon. Helénám az erkélyen tett-vett én pedig ismét elővettem Ártúdítút. Zsinórok előkerültek, kettőhúszba bedugtam és elindítottam. Ekkor gyermekem éktelen ordítozásba kezdett, arca rémült és riadt volt. Kipirosodott, kicsi száját hatalmasra tátotta és az első emeleti minimálteraszon lezajlott a sikoly valaha forgatott legdurvább hangeffektje. Heléna rettenetesen megijedt. És itt még nincs vége. Ez az icipici rémült kislány, hatalmas könnycseppekkel az arcán
Oda mentem hozzá, felvettem és hosszú percekig a karomban tartottam. Nehezen, de megnyugodott. Azóta is, valahányszor előveszem, vagy megpillantja a gardrob mélyén rejtőző szörnyet, nagyon rémült lesz. Pedig egyszer, neki is meg kell ismerkednie vele, hiszen minden pedáns és rendszerető nő elengedhetetlen háztartási gépéről van szó, akinek még kedves nevet is adtunk…










29 Hozzászólás a bejegyzéshez: “A közellenség”
2008. november 20. csütörtök ✍ 09:46
Jaj, nehéz ez! Nóri a porszívót szereti, de a turmixtól félt. Utána úgy turmixoltam, hogy a kezemben volt és megszokta. Eleve a géptől fél? Gondolom próbáltad már hozzászoktatni… Norka egyetlen dologtól retteg még de nagyon, a skandináv lottó sorsolástól! Ha meghallja a hangját, vagy meglátja a TV-ben, hogy kezdődik kiakad
2008. november 20. csütörtök ✍ 09:52
Vegyetek másik porszívót…valami kicsikét és nem túl zajosat. Kiválasztáskor és első kipróbáláskor pedig legyen ott a kicsi lányka is, és ha neki bejön, nem síkit az a nyerő.
Pm!
Az én 7 hónapos fiam képpes otthagyni a cicit, míg meg a skandináv lottó sorsolás.
2008. november 20. csütörtök ✍ 10:00
Nem csinálsz új vonalzót?
2008. november 20. csütörtök ✍ 10:01
R2D2-ról nem vagyok hajlandó lemondani, ő az eddigi legjobb… pedig nem rajongok a porszívózásért, őt szeretem.
És igen, Macsek, a géptől fé
Ráadásul minden egyes alkatrészétől, mert amikor porszívózás után, szétszedve elmosom, akkor sem lehet a közelben a gyerek
Skandináv lottó??? Szerencsejátékfüggőség! Vigyázzatok
2008. november 20. csütörtök ✍ 10:02
Tervben van, Melinda
2008. november 20. csütörtök ✍ 10:29
Hát az élet kemény, mindig lesznek ijesztő lények, hol egy sötétlelkű porszívó, hol egy mindenre elszánt hajszárító, izgága kenyérpiritó (demilyenérdekes, hogy a számítógéptől rendszerint nem paráznak be!). Az élet harc, Heléna, meg kell küzdeni a porszívóval, nincs mese.
2008. november 20. csütörtök ✍ 10:32
hapci már a múlté?
2008. november 20. csütörtök ✍ 11:44
Hát igen, a porszívó az nagyon félelmetes dolog. Én is csak Vinceapa szabadnapon tudom használni. De a rémisztő szörnyek egy napon a barátunkká válnak, kicsi Heléna!
A homeós összefoglaló tök jó, köszi, itt nagyon drága elmenni egy homeopatához és nem is olyan elterjedt a dolog, úgyhogy magamnak kell kitapasztalni…ez sokat segített.
2008. november 20. csütörtök ✍ 13:13
Lili is félt tőle először, de ez inkább az orrszívásnak köszönhető azt hiszem! Most már alig várja, hogy elővegyem, szépen leül még befejezem a porszívózást, Ő húzza ki a konektorból és szalad gombot nyomni, hogy feltekerjük a zsinórt.
Nálunk így szerette meg, illetve úgy, hogy először csak elővettem és kiraktam a szoba közepére,hogy szokja, majd bekapcsoltam kézen fogtam odavittem hozzá és együtt porszívóztunk, Ő is fogta a csövet és együtt toltuk! Próbáld ki hátha nálatok is bejön!
2008. november 20. csütörtök ✍ 13:40
Szegény Drága Heléna! Meg tudom érteni, tényleg eléggé félelmetes egy szörny tud lenni – néha, mi nagyok is csak félünk tőle.
Együtt porszívózni egy babával nem éppen a gyors menetek egyike. Ami máskor fél órába telt, az most másfél-két óra. És már nem is ismerek nála rendszeretőbb és takarítómániásabb embert. Ha tehetné, folyton takarítana, és ha csak egy pillanatra is megválok tőle, már nem bírom kiszedni a kezéből.
))
De el fog jönni a pillanat, mikor megbarátkozik vele. Nálunk is eljött, és hát… néha azt kívánom, bárcsak félne tőle.
Heléna is csak jó példát lát, biztosan csak idő kell neki, és már ripsz ropsz ő lesz anya legnagyobb segítsége!!!!
ui.: tényleg szuper a R2D2!!!!
2008. november 20. csütörtök ✍ 15:24
Szegény Heléna
Nálunk Enci a párásítótól fél, ahogyan az bugyborékol és kifújja a gőzt. Amikor először megijjedt tőle és sírva fakadt, akkor nemhogy menekült volna tőle, de félelmében egyre közeledett az adott tárgyhoz és még jobban megrémítette magát. Sajnos a porszívóval hasonlóan jártunk mi is.
Azóta a párásítóval megbarátkozott, de még mindig sűrűn pillant rá, nehogy elveszítse szem elől. Ha nem müködik a szerkezet, akkor viszont minden zokszó nélkül odamegy hozzá és vígan tapicskol rajta.
Lehet, hogy érdemes lenne megbarátkoztatni R2D2-vel úgy, hogy többször kiveszed a helyéről és a lakás egy bizonyos pontján kinthagyod pár órára, Heléna biztosan vizslatni fogja jó sokáig. De lehet, hogy majd megbékél vele és előbb utóbb oda is megy hozzá, nem fogja zavarni a kis robot jelenléte. Ha már ezzel megvagytok akkor egyszer-kétszer ki lehetne majd próbálni azt is, hogy bekapcsolod, porszívózol, de közben beszélsz Helénához, hogy lássa, hogy semmi baj.
Nekünk bejött, remélem nálatok is bevállik.
Bocsika, hogy ilyen hosszú lettem
2008. november 20. csütörtök ✍ 15:38
Nálunk is ilyen volt a helyzet az elején, és egyszerűen nem tudtam takarítani, ha egyedül voltam itthon. Éppen ezért vásároltam egy úgynevezett elektromos seprűt, ami feltöltős, és vezeték nélkül használható. Azt mondhatom, hogy az csak zümmög. Attól nem fél. Így fokozatosan sikerült hozzászoktatnom a zajokhoz, és most már nem fél attól a géptől sem, amely felmos, és iszonyatosan zajos.
Kedves Ingrid, remélem nem haragszol, ha megjegyzem, hogy a legtestreszabottabb szót egybe írják. A leg- -bb a felső fok jele, és a melléknévvel egybe írják. Azért jegyeztem meg, mert még láttam egy előző bejegyzésben is, de tudom, hogy emberek vagyunk és tévedünk.
2008. november 20. csütörtök ✍ 15:42
na persze,jövök és a helyesírással és most olvasom a saját hozzászólásomat, és látom, hogy “egybe írják”, hát nem egybeírjuk:)
2008. november 20. csütörtök ✍ 15:43
Sziasztok!Marci is hasonlóan vélekedett a porszívóról,mígnem tavaly karira kaptunk egy electrolux ultrascilencer csodagépet,ami pont babák mellé lett kifejlesztve(szupihalk).Azóta nagy porszívórajongó lett,most már a nóziját is saját maga szívja:)
2008. november 20. csütörtök ✍ 15:44
Szóval: jövök én….
Bocsi a sok javítgatásárt, de sietek, mert Dávidkám éppen felébredt…:)
2008. november 20. csütörtök ✍ 15:52
Lányok, abszolút, egyszer sem jutott eszembe megbarátkoztatni vele… nem azért mert nem akartam, csupán azért, mert úgy gondolom, ez majd jön magától. Helénának még nem feladata a takarítás, ügyesen pakolgat már így is, majd ha itt lesz az ideje, R2D2 is átnyergelhet a kedvencek közé.
Hildy: nem haragszom, ilyenekért sosem! Vannak berögzött hibáim, melyeket sosem tudok kiküszöbölni, csak dől belőlem automatikusan… De ha jössz és látsz, nyugodtan figyelmeztess
2008. november 20. csütörtök ✍ 15:59
Frutti: megnéztem a porszívót. Gyönyörű darab! Nagyon szép és csodálatos a reklám a kis babával a tetején, de egy dologban nem tetszik, mégpedig abban, hogy nem vizes. Nekem pedig csakis ez jöhet szóba, mert mióta megismertem azt a “luxust”, hogy csak kiöntöm a vizes trutyit a vécébe és nem dől a por a gépből mindenhonnan… na azóta nincs olyan isten, ami eltántoríthatna mellőle! Mindig csillog-villog a gardrobban, nincs porszaga és a vízbe még illóolajat is csepegtetek, hogy illatos legyen a lakás porszívózás után.
nem szerettem volna a porszívóról ennyit írni, de mégis sikerült…
2008. november 20. csütörtök ✍ 16:10
Én azt mondom: vesszen Ártúditú!!!!
2008. november 20. csütörtök ✍ 16:18
Szegény kis Heléna, olyan rossz látni, mikor a picik így megrémülnek valamitől. Borka is fél a porszívótól, bár én azt hiszem, nálunk is inkább az orrszívás az oka. Eleinte ugyanez volt a reakció, mint Helénánál, aztán hogy folyamatosan beszéltünk hozzá porszívózás közben, meg látta, hogy nem bánt, hát megszokta. Azért még mindig tart tőle, de most már bátorságpróbát tart vele rendszeresen, egyre közelebb megy a zúgó géphez, a múltkor meg megetette őt.
DD Egy kanalat nyújtogatott a gép felé, de azért tisztes távolból, gondolom azért, mert magyaráztam neki, hogy nem bánt, csak a port eszi meg. 
Remélem szép lassan nálatok is megoldódik ez a probléma.
2008. november 20. csütörtök ✍ 18:39
Nálunk meg túl nagy a barátság a porszívóval, pedig nem ártana néha egy kis félsz….amerre húzom a gépet panka jön utánunk és csavargatja a szabályzót….vagy ő maga szeretne takarítani vele…bezzeg amikor rácsatlakozik az orrszívó, már nem olyan bátor az én gyerekem sem:-)
Remélem hamarosan Heléna is megszereti és szívesen fogja használni is!
2008. november 20. csütörtök ✍ 18:45
Ezek a fránya porszívók már csak ilyenek, nem is kellene megbarátkoni velük:)Sajnos nincs mit tenni.
Nekem nagyon tetszenek az olyan házak, ahol központi porszívók vannak.
2008. november 20. csütörtök ✍ 21:19
Jajj,remélem Heléna csak megbékél ártúdítúval,nem jó látni a kis rémült arcot.
Szerencsére Bence nem fél a porszívótól,naponta min.egyszer használom,nem lenne jó ha mindig megrémülne.A zuhanytól viszont nagyon retteg.
2008. november 20. csütörtök ✍ 22:30
Tomi is rettentően fél a porszívótol, csak nekem annyival könnyebb, hogy a nagytesója olyankor mellé ül, foglalkozik vele, így nincs sírás, csak gyanakodva méregeti a piros, hangos rettenetet. Közben minden egyes kikapcsoláskor, mikor átviszem másik helységbe, vagy elpakolok az útból, Timi türelmetlenül kérdezgeti: Anya végeztél már?
))
(amúgy nekem nem jönne be a vizes porszívó, mert tuti elfelejteném kiönteni a vzét, és csak belebüdösödne… trehány mamiknak nem ajánlott.)
2008. november 20. csütörtök ✍ 23:45
2008. november 21. péntek ✍ 00:37
Hunc szerelme a porszívó, ha előveszem, szemei fölcsillannak és már mászik is rá… alig tudjuk távoltartani (kizárni
) tőle… és még az sem tántorította el tőle, hogy orrszívó-porszívóztuk vele.
Szerintem lassan majd megbarátkozik vele, H. kicsi korában vidáman aludt a porszívózásra, aztán volt egy időszaka, amikor félt tőle és most ismét jóban vannak.
Puszi Helenkának!
2008. november 21. péntek ✍ 01:10
Annyira drágák ezek a kisemberek. És sajnos az, hogy félnek ettől-attól, nem kiküszöbölhető, bármennyire szeretnénk is. Szerencsére, a “közellenségek” is időről időre változnak. Ha nem így lenne, akkor én már több, mint egy éve nem moshatnék hajat, mert Panni egyenesen rettegett a vizes hajú anyu látványától.
Szóval szerintem hamarosan eljön nálatok a békés együttporszívózás ideje is.
2008. november 21. péntek ✍ 09:00
Jókat írtak a lányok! Szerintem is fokozatosan meg fog így barátkozni vele Heléna!
2008. november 22. szombat ✍ 08:12
2008. november 23. vasárnap ✍ 18:26
Szia!
Nálunk is hasonló volt a helyzet, de amióta Bors látta a Teletubbiesből azt a részt, ahol Nunu a porszívó buborékokat fúj, azóta semmi gond. Először hang nélkül hagytam hogy tologassa, majd bekapcsoltam. Azóta barát a mi anonymus porszívónk. (mostanság porszívózáskor ül rajta, brümmög, úgy kocsikázik
) Puszi Nektek!
Szólj hozzá: