A “Coming Out”…

Ingrid ✍
Avagy az anyaság Ingrid-szemmel…
Egy olyan bejegyzés ebbe a csuparózsaszín, boldogságos kisfüzetbe, ami az anyává válást és az anyaság immáron tíz hónapja tartó érzéseit, állomásait, fokozatait foglalja össze, terjedelmileg igencsak röviden, mindössze a lényegre szorítkozva (remélhetőleg).
Millió érzés kavarog bennem, képes vagyok a magasból mélyrepülni és onnan felívelni. Nem, nem fizikailag, hanem egy képzeletbeli érzelemgrafikonon. Amolyan egyszer fent – egyszer lent játék ez.
Valamikor egy ismerős véleménye az volt a babaprojectemről, hogy túl korán "vállalom be" (igaz is, várhatnék még vagy 10 évet, és mire iskoláskorú lesz a gyermekem, ősz hajamat csak sokkiló hajfesték takarja, reumás derekammal pedig esélytelen lesz az együtt görkorizás…), "gyereknek gyereket"- hangzott a "bölcs" tanítás, én pedig a tőlem megszokott szokott jóindulattal védtem magam s próbáltam nem foglalkozni a negatív kritikával, amit most szavak helyett – "bölcselkedőnkkel" ellentétben – inkább az elmúlt hónapok eredményei bizonyítanak. Az, hogy minden nap tartogat valami csodát, minden mozdulata, reakciója gyermekemnek boldogságról, kiegyensúlyozottságról tesz tanúbizonyságot.
Amikor pedig a már említett grafikon szereplője, az anya (vagyis én) megfelelni-vágyása és maximalizmusa határait feszegeti, ereje fogytán, úgy érzi valaki folyton elrabolja idejét, legszívesebben a tőzsdén licitálna plusz órákra minden egyes naphoz és már nem is emlékszik arra, mikor feküdt el úgy utoljára a kanapén, hogy semmire sem gondolt, csak nézett maga elé… Ilyenkor bizony lefelé ível az a kis vonal, nehéz kikelni az ágyból, ránézni örökmozgó gyermekünkre, akinek puszta látványa is energiát szippant el minden porcikánkból, nos akkor kell valami, ami kilendít, erőt ad és újra feltölt. Heléna valóban örökmozgó. Reggel felébred és csak menne-menne, játszana én pedig irigykedve hallgatom azokat az anyukákat, akiknek gyermeke éjjel 12 órát alszik, napközben minimum kétszer 2-t s amikor ébren vannak, biztosan édesdeden eljátszadoznak játékaikkal. Heléna pont nem ez a típusú gyermek. Ereje határtalan, minden pillanatban azt lesi mit mikor és hogyan tanulmányozhat meg. Folyamatosan mellette-vele kell lenni. Nem rossz, csak energikus, fejlődő kis lélek, akinek minden figyelemre-tudásra szüksége ven. Születése óta mindig megjegyzi valaki, mennyi enegrgiája van ennek a gyereknek és valamit mindig produkál, ami arra utal, fejlődése iszonyatos iramban halad. S én nem, nem panaszkodom, csak leírom, hogy végre mindenki számára érthető legyen, miben is foglaltatik Heléna "nehéz gyermek" mivolta.
Mindezek mellett pironkodva vallom be, hogy nemigen lenne okom panaszra, hiszen egy szerető, mindenben mellettem álló férj (és apa) van velünk, aki aktív részese mindennapjainknak. Bónuszként vannak nagyszülők és dédi, akik folyton azt lesik, mikor tehermentesíthetnek, alig született meg kislányom s máris koncertre, színházba, kikapcsolódni járhattam. Nem csak abból állnak a szabadnapjaim, hogy fodrászhoz-kozmetikushoz rohanok közben arra gondolva, vajon nem sír-e éppen kisHelénám.
Éppen ezért sosem írtam s nem is célom írni arról, hogy éppentegnaphúztakiagyufát.… Mégis kísértenek a nehezebb percek, amiket talán az új helyzet, a felelősség és a nagyrészt megszűnt szabadidővel járó feszültség okoz.
Ilyenkor ez a mindenben megfelelni vágyó anya próbálja áthidalni a kőkemény napokat, s felívelni a boldogságindexmutatót humorral, iróniával, jókedvvel, pozitív gondolkodással, legvégső esetben pedig egy mediterrán feszültségkiadós vészfékhúzással, minekutána következik egy regeneráló önmagunkra odafigyelő, kikapcsolódó – akár gyerekkel akár nélküle – pár nap s újra kerek a világ, finom babaillatú ölelés vesz körül és eltart nagyon-nagyon-nagyon sokáig.
Azt hiszem így váltam igazán anyává, ízig vérig nővé…

 
Kategória: Ingrid

8 Hozzászólás a bejegyzéshez: “A “Coming Out”…”

Panka írta:
2008. szeptember 23. kedd ✍ 21:56

Így teljes a kép. :-) Vicces, hogy ugyanazokat írtad le a jógyerek kritériumaként, mint én neked tegnap. :-) (12+2×2 óra alvás, csöndes játék :-D )
Emlékszel, nyáron egyszer én is vallottam a nehéz napokról… És néha azóta is. Ezek váltakoznak az olyan szépekkel, mint amikről meg tegnap írtam, de úgy van ahogy írod: így válunk igazi anyává.
A gyerekek meg rengeteget változnak…Borka is hihetetlenül energikus gyerek, de most már jó ideje könnyebb vele, mert sokminden leköti. De régebben sokkal nehezebb volt vele, hosszú heteken át úgy láttam, nincs meder, amibe terelhetném ezt a kiáradó energiát. De az idő, és a fejlődése ezt is megoldotta. :-)

Szösszenet írta:
2008. szeptember 23. kedd ✍ 21:58

:) Ezt jól esett most olvasnom :)
Igaz az írásodnak minden szava :)

PM írta:
2008. szeptember 23. kedd ✍ 22:25

Nagyon szépen megfogalmaztad! Mostmár biztos vagyok benne, hogy minden Anyuka “rejteget” egy kis kétkedést, fáradtságot, “energiahiányt”… De szerintem is ettől válunk igazi anyává! Nagyon remélem, hogy az éjszakai alvásotok megoldódik. Ma beszéltem egy kedves barátommal, ma egy éves a kisfia és NÉGY éjszakát aludtak át… Ehhez képest én legalább éjszaka tudok aludni, cserébe napközben lóg állandóan egy “kismajom” rajtam, nyálazza össze minden ruhadarabomat amit elér és bújik, bújik… :)

tollpihe írta:
2008. szeptember 24. szerda ✍ 07:59

köszönöm! még ezt is sikerült gyönyörűen sorokba öntened! néha irigyellek ezért:)

Melinda írta:
2008. szeptember 24. szerda ✍ 08:52

Valami hasonlóra gondoltam, de itt költőiebben lett megfogalmazva…

micka írta:
2008. szeptember 24. szerda ✍ 09:21

drága Ingrid:-)
jó, hogy leírtad. mostanában egyre több olyan bejegyzéssel találkozom kismama/baba-blogokban, ami arról szól, hogy az anyaság nem csak a felhőtlen boldogság. és mindig elgondolkodom, hogy miért is ez az elvárás, háthiszen az élet nem arról szól, hogy mindig minden szép, hogy mindig mindenki kipihent és friss és fiatal.
ne pironkodj azért mert néha fáradt vagy. teljesen természetes.

cucka írta:
2008. szeptember 24. szerda ✍ 15:14

Örülök, hogy megjelentetted ezt az írásodat is… ettől lettél kerek, igazi Anya. Senki szemében nem lettél ettől kevesebb, hanem igazibb, hús-vérebb, emberközelibb!
Szeretlek, Barátném! És nagyon büszke vagyok Rád, hogy le merted végre írni ezeket is, ezek a gondolataid is a részeid. :)

admin írta:
2008. szeptember 24. szerda ✍ 21:42

Köszönöm Lányok!
Panka, írtam neked a blogodra, de azért ide is: valóban hasonló “kritériumokat” írtunk le :) már megjelentetéskor, amikor átolvastam, észrevettem, hogy hasonló. Talán nem véletlen, éppen ezért így is hagytam :)

 

Szólj hozzá: