Sokkterápia

ó, ti szegények…
ismerős ez nekem, anno Gergő fiam is tudott ilyesmit produkálni, mi foginyhűsítő-gélt alkalmaztunk, amiről hamar megtanulta hogy az neki jó, és akkor könnyen megengedte az alkalmazását is.
kitartás.

Az elalvás sokáig nálunk is téma volt. A hálószobában nem hajlandó aludni. Vagyis alszik, de nagyon nyugtalanul, sokszor ébredve. Ott csak órákig tartó rázással, fel-alá sétálgatással sikerült elaltatni. Egy ideje kint alszunk a nappaliban, Ő köztünk (pedig nagyon nem akartam) és este letesszük, és elalszik magától. Kendének még nincs foga. Fáj már neki is, legvégső esetben a dentinox-ot használjuk. Nagyon sajnálom Helénát Remélem hamarosan megoldódik a rejtély.

Hát Ingrid sajnos Én ebben a témában (hála az égnek) nem vagyok túl okos. Szerencsénkre Lilinek jó az alvókája.
Nem nagyon tudok mit tanácsolni. Cumi esetleg?
Bár tudom Heléna nem igazán cumizik, de hátha ilyenkor beválna. Egy ismerősöm drasztikus lépéshez folyamodott a régen bevállt diannás módszert lecserélte rumra, neki bevált. (de nem gondolnám, hogy ez a helyes módszer).
Kitartás!

Hát igen, gyakori eset, nálunk pár hete, kb. öthónapos korában jött vissza az éjszakai felkelés/bömölés stádiuma. Azt hiszem, az ilyesmit nem lehet csupán egyetlen okra visszavezetni, hanem több egymástól független elem kölcsönhatásáról van szó. Az egyik egyértelműen a fogzás – ha nem is fáj neki, de mindenképpen nagyon zavaró az ínyen áttörő fog, klönösen éjjel, amikor a fekvés miatt az íny sokkal érzékenyebb.

Azt, hogy fogzik-e a baba, tapasztalataim szerint egyetlen csalhatatlan módszer képes megállapítani: tartsd elé az ujjad, és ha mohón RÁHARAP, akkor fogzik. Ha csak kóstolgatja, szopogatja, akkor nem fogzik.

A másik valószínűleg az éhség – ha jól értem, nálatok alapelv, hogy éjjel nem adtok enni a gyereknek. Nálunk például az utóbbi időben sosem tud annyit enni az utolsó szoptatáskor, hogy kitartson reggelig. Hajszálpontosan kettőkor kel – valószínűleg az éhségre és ez a fogzással egytt már sok neki.

A harmadik pedig – könnyű okosnak lenni, hehe – a szülők idegessége. Nekünk eszméletlen sok melónkba volt, hogy hűvös nyugalommal tudjuk kezelni gyermekünk éjszakai hisztijeit, mert azonnal megérzi és felzaklatja, ha feszült vagy. Jógalégzés. Gondolj a majdani érettségijére, ballagására, esküvőjére, szavalóversenyére.

A Dentinox tényleg hasznos, bár időben nagyon korlátozott a hatása – ha szerencsétek van, az a pár perc elég arra, hogy visszaludjon. Szerintem a sok elv közül – kivenni/nemkivenni, cumi/nemcumi, gyógyszer/nemgyógyszer – a legfontosabb alapelv, hogy nem szabad hagyni, hogy a levegőkapkodós ordításig felzaklassa magát, mert aztán tényleg semmi nem segít, a végkimerülésig sír.

Talán a Dentinox-kivenni-megnyugtatni-visszatenni-hűsítő izét a szájába tenni-dúdolni a leghatékonyabb cselekvéssor. Na bocs, ennyi az okosság. Hajrá, már csak pár év!

Én csak azt tudom mondani, hogy kitartás. Boglárka elmúlt két éves, de még egyetlenegy átaludt éjszakát sem produkált…idővel jobb lesz, …vagy könnyebb, mert belejössz és megszokod…mert megszokható…
Idővel ezek a nemalvós éjszakák sem tünnek olyan rémisztőknek.
De tény, hogy mióta nem szopik (16 hó) sokkal jobban alszik és így csak max 1-2 ébredés van.
A Viburcol és a többi hasonló homeós cuc nem jött be, ablakon kidobott pénz.

Istenem, nagyon együtt érzek mindnyájatokkal! Mi is átestünk már ilyesmin… Én is a fogzást okoltam, de igazából, ha visszagondolok, mindig olyan peiódusokban voltak ilyen éjszakáink amikor valami fejlődési mérföldkőt készült elérni Áron. Először 6 hósan, amikor felállt, utána 9 és fél hósan amikor elindult önállóan. Lehet, hogy Heléna is új tudományra készül. Mert amit leírtál, hajszál ponosan így történt nálunk is…
Nagyon fáradt lehetsz, kimerítő a nemalvás, de főként a tehetetlenség. Gondolunk rátok és kívánjuk, hogy minél hamarabb véget érjen ez az időszak.
Áron és Áronanyu

Az nem segítene, ha magatok közé tennétek? Tudom, hogy mindenki ellenzi az együttalvást, de én úgy csinálom, hogyha Kristóf éjjel valami miatt felkel, akkor magam mellé veszem, átölelem, és alszunk tovább, mindketten. Nekem se erőm, se kedvem nem lenne ahhoz, hogy sétálgassak vele vagy kaját adjak neki, szívem pedig ahhoz, hogy hosszan hallgassam a sírását (meg így én se tudnék aludni – *önző anya*)

Ó, Drágám, most jutottam csak ide… szegénykém, mennyire fáradt lehetsz. Hunor egészen pontosan 3 és fél hónapos koráig hajszálpontosan 3 óránként kérte (mit kérte? követelte!) a neki járó jussát, aztán valahogy magát leszoktatva elkezdte átaludni az éjszakát. Mostanság néha akadnak “ébresztgetős” éjszakáink, na ilyenkor másnap azt sem tudom, hol vagyok, mit csinálok, hányszor is és mit is csináltam éjszak… nomeg azt, hogy ezelőtt pár hónappal, hogyan bírtam ezt minden éjjel?!
Nem tudom, mi lehet a jó megoldás, de azt gondolom, saját magad fogod megérezni, hogy mit kell tenned. (aszonta ma a doktornénink, hogy Dentinox helyett inkább Dologélt használjunk, mert az előbbiben van Lidokain, az utóbbi meg gyógynövény alapú… mi még csak most kezdjük )

Igazából én nem is akartam tanácsot adni, mert mindenkinek megvannak a maga elvei és módszerei (vagy nevezzük inkább heppnek?), azokba meg nem jó belekotyogni. Csak arra akartam utalni, hogy ha nem találjátok meg az okot (márpedig nagyon sokan nem találják meg), akkor a tüneti kezelések (legyen az Dentinox, Dologel, cumi vagy egyágyban fekvés) csak véletlenül használhatnak. Nekem mindig olyan rossz érzésem van, mintha emberkísérleteket végeznénk.

Persze, meg kell már tanulnia az egyedül elalvást, és amint azt írtad, már meg is tanulta, akárcsak a mi leányunk. De tegyük fel, hogy helyes a kórisme, és valóban a foga jön: ez kb. olyan lehet, mint amikor új koronával, lezsibbasztott arccal próbál egy felnőtt elaludni. Csakhogy egy fél év körüli csecsemő még eléggé szenzuális lény, aránylag egyszerű kommunikációs eszköztárral és még kevesebb önuralommal: ha rossz neki, felébred és ordít. Nehéz elvárni tőle, hogy viszkető ínnyel, esetleg éhesen önmagát nyugtassa meg.

Találékonyság és türelem, e kettőre van szükség – friss tapasztalataim szerint az alváshiányos kómaállapot az előbbit csúnyán gátolja, az utóbbit viszont buddhai méretűre növeli. Én például már profin tudok bóbiskolni szegény bömbölő gyerek mellett.