Tanulókutya

Ingrid ✍
Már régen várt bemutatás következik, mégpedig a mi kis személyiségzavaros tanulókutyánké.
A kis füles személyiségzavara abból adódik, hogy első sorban én, mint családanya folyamatosan lemacizom, Bogyóapu kutyázza, egy vendégünk pedig már le is nyuszizta, Heléna pedig sehogyan sem szólítja csak egyszerűen rágó-alkalmatoságnak tekinti és használja, legkommunikatívabb napjain pedig ööö-hööö-hoooo felkiáltásokkal közelít felé.
Pedig ő egy tanulókutya! Van neki füle, orra, keze(!), lába, pocakja. Mindezeket fel is sorolja, ha a megfelelő helyen megnyomjuk. Továbbá több funkció közül lehet választani: nagyfülű álmaci-kutyánk tud énekelni és játszani valamint tanítani. Bárgyú hangon énekli a dalokat, fújja az ábécét, sorolja a számokat és színeket és megijeszt, ha óvatlanul ráülünk, amikor gyermekünk már mély álomba szenderült, mindezt olyan hangon, hogy kétségem van a felől, hogy ezekből az én kislányom fog-e valamit is megjegyezni, megtanulni…
De amit az ő előnyére írhatunk, az az, hogy mindig változatlan lendülettel, örömmel és jókedvvel énekel, fáradhatatlanul hívja játszani kicsiny csemeténket és ha kell egymás után többször is elénekli a következő nótát:

Az icipici Pókfi  a vízköpőbe bújt
Jött egy nagy zuhé és kimosta a fiút
Felderült az ég és kisütött a nap
És az icipici Pókfi megint fölszaladt!

Update Cuckának és Csillusnak a repertoárból:
Süt a pék, süt a pék kenyeret
Jóízűt és meleget
Gyúrjad, degaszd, tedd a lapárta,
Friss finomság vár a babára!

Kategória: játékok

24 Hozzászólás a bejegyzéshez: “Tanulókutya”

tollpihe írta:
2008. május 07. szerda ✍ 06:29

huh, ez így most még emésztésre vár a kávé mellett..

tollpihe írta:
2008. május 07. szerda ✍ 06:29

Helénának még Ő is jól áll ;)

Ingrid írta:
2008. május 07. szerda ✍ 06:34

jaj, azt még kifelejtettem, hogy a kutyát a Jézuska hozta :) )))
szerintem eltévedt ;)

Áronék írta:
2008. május 07. szerda ✍ 07:05

Hát, a kis dal mindenképp figyelemre méltó, khmm, érdekes egy darab… Így elsőre nem világos a mondanivaló… De a színe az szép. Mármint a nyuszimacikutyának…

Ingrid írta:
2008. május 07. szerda ✍ 07:08

ha-ha :) )) Van még más dal is a “kutyában”, de ezt tartottam a legmisztikusabnak ;)

PM írta:
2008. május 07. szerda ✍ 07:16

Ahha :) Én már nagyon vártam, hogy bemutasd eme jószágot :) Szép színes és a fülei miatt nyuszira hajaz. Ha Heléna szereti rossz “kutyamaci” nem lehet ;)

Panka írta:
2008. május 07. szerda ✍ 08:34

Á, a sokat emlegetett kutyamaci. :-D
Hát igen, a Jézuska szeretetrohamait néha nehéz helyes mederben tartani, mi is megküzdöttünk ezzel… ;-)
Igyekeztünk alapszabályként rögzíteni a rokonoknak, hogy beszélő és éneklő játékokat ne vegyenek, arról hadd döntsünk mi, mégiscsak nekünk kell majd naphosszat hallgatni a bárgyú nyikorgást. Azért egy hamisan éneklő kutyus nálunk is becsúszott valahogy, és naná, hogy az Bori kedvence. :-D
De sebaj, tényleg az a lényeg, hogy a gyerekek ezekben a jószágokban is kedves játszótársat látnak. :-)

Kryszti írta:
2008. május 07. szerda ✍ 08:57

Furi egy állatka az biztos, és hogy legyűrte Helénát.:) De nemsokára Heléna járni fog, és majd maga után húzza fülénél fogva.:)

cucka írta:
2008. május 07. szerda ✍ 10:20

Egy kedves barátnőméknél is megtalálható ez a “kedves” kutya-maci-nyuszi. Egészen addig én nem is láttam/hallottam eféléről… háááát, az első gondolatom az volt (és ez most nem a személyednek szól!!!, hiszen nem is Te választottad ezt a meseszép ajándékot ;) ), hogy felvásárlói társadalmunk és rohanó világunk díszes ékköve ez az állatka, aki gombnyomásra elmondja nekünk, hogy hiányzunk neki, hogy szeret minket, hogy jó velünk, vagy akár mondókákra is megtanítja csemeténket…
A külön nekem/nekünk szánt aprófigyelmességes pékesest meg külön köszönöm! ;)

Veronika írta:
2008. május 07. szerda ✍ 10:20

Jaj ez a dög…
Nekünk is van, angol változatban, lásd:
http://www.flickr.com/photos/velver/2244529353/in/set-72157603856148066/
én UTÁLOM a fennt említett okokból, amikor arrébb rakom a dobozt, és megszólal a mélyéről: “Kukucs, látlak!” csak angolul. Akkor egy kicsit mindig megijedek.
Borzasztó ez a játék, pedig ha jól megnézed, majdnem mindnekinek van ilyen, én legalábbis annyi de annyi naplósnál láttam, hogy már azon lepődök meg, ha valakinek nincs.

Van még egy hasonló márkájú játékunk, az egy lepke, szárnyakkal. Ő is tud dalt énekelni, magyarul, van egy érdekes köztük, amelyben nem lehet érteni az egyik szót. Megpróbálom leírni, mit lehet érteni:
“Egy partra mentem én, hol az aligátor él,
Mekkora nagy ***ája van, vigyázz, merre mész…”
De halál komolyan nem lehet érteni, hogy milye nagy az aligátornak, és úgy hangzik, mintha azt a szervét említené, ami az elsődleges nemi jellemét ábrázolja.

Ingrid írta:
2008. május 07. szerda ✍ 10:33

Ha-ha -ha! Vercsi!!!! Nekünk a lapka is megvaaaan!!! Szintén az Jézuska hozta, kicsit karácsony után ;) De nem haragszom érte, mindent megadna első unokájának ;)
Én nagyon élvezem a lepkét, szörnyű hangja van, nálam is hamisabban énekel (bár Bogyóapu inkább azt hallgatja) és rettenetesen perverz éppen az aligároros rész….
Amikor a betűket “tanítja” és azt mondja:
A – aligátor… na aki látta az Üvegtigris II-t, az tudja mire gondolok ;)

Veronika írta:
2008. május 07. szerda ✍ 11:23

ÓÓÓÓ az áll a babás képen tényleg ott a lepke, eddig nem is vettem észre. :D Akkor tudod, miről beszélek :D

Davidanyu írta:
2008. május 07. szerda ✍ 11:28

Vera! Mekkorát röhögtem……. Vagyunk olyan “szerencsések”, hogy megkaptuk a mesekönyvet és a kutyát is…… A mekkora nagy……..hát…….először azt hittem rosszul hallom, de azóta többen is megjegyezték amit most te is.:-)))
Ingrid! Nekünk ezt a nótát nem nyomatja a kutyika, de semmi mást sem, mert egy nagyon hosszú pécsi út után amit a dög végig “ugatott” én kikapcsoltam. Dávidnak nem hiányzik, bár ha megtalálja visszakapcsolja és lépked rajta a móka kedvéért…..:-))
Egyébként nagyon sok gyereknek van ilyen tanuló kutyája. Nem is hinnéd!
Gratula az álldogálláshoz! :-)

Tike írta:
2008. május 07. szerda ✍ 12:26

Nos nem csak a Jézuska, a Húsvéti Nyuszi is tud ilyen macikutyát vagy kutyamacit hozni :)
Nálunk a bátyámék hallgatják nap, mint nap és erről biztosan eszükbe jutnak a nagyszülők :) ))

Zsuzsi írta:
2008. május 07. szerda ✍ 12:26

Tanulókutyus gyára olyan tanulószéket is gyárt, amelyik a képen lévő kacsára /oda is van írva, hogy kacsa/ azt mondja: ‘A libák azt mondják: háp-háp.’ :D

Ingrid írta:
2008. május 07. szerda ✍ 12:32

Vááá… imádom, hogy mennyi mindenkinek van erről véleménye :) ))
Még-még…..
Én egyébként imádom a nagyszülőket és már-már a kutyát is megszeretjük, pláne ha engedi magát lemacizni (jaj, Cucka :) ))) ) és lenyuszizni …

Csillus írta:
2008. május 07. szerda ✍ 15:24

:) ))))

Nekünk is van ilyen csodajószágunk, van hogy Dominó rákatta és azzal akar aludni…persze akkor tuti hogy óránként egyszer legalább ráfekszik álmában… az eb pedig rázendít…:D

Adam írta:
2008. május 07. szerda ✍ 19:42

Uber ez a tanulocucc! Tetszik, hogy ilyen kokemeny nepdalokkal bunteti a gyereket.
Ez csak ilyen kutya-medve keresztezesben letezik? Jo lenne a fiaimnak valami meg vadabb inkarnacio belole, mondjuk egy tanulo-barlangi vakhal vagy tanulo-agypoloska, minel nagyobb meretben – ja igen, tazman ordognek is orulnek.

Zsó - nikibaboca.freeblog.hu írta:
2008. május 07. szerda ✍ 21:04

Nem semmi dalok… :-D
Akkor ezek szerint mindenki kineveti, de a gyerkőcök szeretik és Ti sem bántátok meg, hogy létezik ilyen mackó-kutyus?
Mert mi azon kivételek vagyunk akinek nincs (még?) ilyen szórakoztató állatkája.
Heléna nagyon kis ügyes, hogy már föl is állt!!! És ahogy ugrál a kis csíkos méhecske-harisnyában, akár Tigrincs a Mici-maciból! Édes kis Tigrincs!!!

Veronika írta:
2008. május 07. szerda ✍ 23:01

Zsó, ezt lehet kár volt írnod, ha van itt a blogon olyan barátod, aki ezt olvassa, tuti azt fogtok kapni a legközelebbi látogatás alkalmával. Én legalábbis biztos azt vinnék! :D
Kinek nincs még, fel a kezekkel!

Andi írta:
2008. május 08. csütörtök ✍ 06:52

még nincs gyerekem, nem tudok érdemit hozzáfűzni (éppen ezért Ingrid, nézd el nekem!), de ez az Adam-féle hozzászólás kinyomta a biztosítékot nálam. sajnálom a fiaid, hogy ilyen deformált apjuk van. de még azt is kétségbe vonnám, hogy egyáltalán vannak fiaid.

Ingrid írta:
2008. május 08. csütörtök ✍ 07:53

Andi! Kicsit erős volt, amit írtál, bár megértem a felháborodásod, de ezt most így kell elfogadni ahogy van. Vannak akiknek teljesen más a felfogásuk a gyereknevelésről, ő éppen így gondolja, belőle ezt váltja ki egy ilyen játék.
Ami egyébként, kedves apuka, nem népdalokat, hanem mondókákat tartalmaz! A kettő merőben más, a gyerekeknek erre van szükségük és nem Fatboy Slimre ;)

Ingrid írta:
2008. május 08. csütörtök ✍ 07:56

Tike! Tündér a fotó, köszönöm! :)

Vercsi! jót nevettem, most jól megkapja Zsó, mert ha az ő kommentje kapcsán nem vetődik fel senkiben, akkor a Tiéd által meglepi Őket egy ilyennel.
Egyébként úgy tudom, hogy Amerikában ezekkel a játékokkal sokkal befogadóbbak a szülők, ugye?
(azt ugye mindneki tudja, hogy ez a kutya Amerikából jött)

 

Szólj hozzá: