• Home
• Az oldalról
• Fotók
• Feed

Napok óta fotózom a lakásunkba tavaszt hozó virágokat. Szebbnél szebb, színesebbnél színesebb formákat, alakozatokat öltenek. Nekem itt kezdődik a tavasz és jön felém visszafordíthatatlanul. Február 5.-től záporoznak a virágok és ezek folyamatos szeretetet, nyugalmat, békét és tavaszt jelentenek még az ilyen borúsabb reggeleken is, mint amilyennek ez a mai ígérkezik itt, a domboldalon.
Hiába szépséges a táj, ropog a hó a kertben a lábunk alatt, Heléna odavan a hógolyózásért és a kis falvak háztetői süvegcukorként tornyosulnak, a kertek hófehérek és az összkép festői, mégis azt hiszem, nem csak én vagyok tavaszváró hangulatban.
Ovisvilág, azaz Jusztina lepett meg egy meglepetéssel, méginkább megtiszteltetéssel, ami egy díj. Kreatív blogger lettem, azonban úgy érzem, nem tudok megfelelni az elvárásoknak, amik a díjjal járnak, ezért rendhagyó módon, át is veszem meg nem is, teljesítem is a kötelezettségeket, és nem is…
Egyszer már szerepeltem a Cannes-i vörös szőnyegen, így most kihagyom a felsorolást.
A titkaimat is feltártam pár éve, igaz, hogy nagyon régen, de a helyzet azóta sem változott, ha most kéne felsorolást tartsak, ugyanezekről írnék.
De hogy teljesítsek is valamit, díj helyett virágot nyújtok Mindenki monitorjára:
Elsőként az orchideáimat adom, akik azóta állnak még közelebb a szívemhez, hogy Bogyóapu könnyes szemekkel nyújtotta át akkor, amikor Heléna még a méhem gyümölcseként volt veszélyben, én pedig akkoriban tudtam meg erről az egzotikus virágról, hogy a termékenységet (is) szimbolizálja (e mellett kifinomultságot, műveltséget, nőiséget, igényességet). Innetől kezdve nem volt kérdés, hogy a termékenység szimbólumával az éjjeli szekrényemen, legyőzzük a félelmet és Heléna velünk marad:

Tavalyi kedvenc játékom a könyves volt. Idén ugyan nem jutott el hozzám ez a mánia, ettől függetlenül most mégis összeszedek és felsorolok pár művet, amit 2009-ben magamévá tettem. Heléna mellett ugyan kevés idő jut olvasgatásra, mégis megengedek magamnak olykor-olykor pár órát egy kis szellemi táplálékra, hiszen ezen nőttem fel, a zsigereimben van a beteges olvasás-mánia. A regények birodalma, a széles látókör és a sok sok plussz, amik esős napokon, unalmas estéken és ágyhozkötött időszakokban mellettem állnak, nélkülözhetetlenek. Ha nem is minden nap és minden héten, de időnként fellapozok párat.
Az elmúlt évben általuk két kultúra, az arab és a kínai világ vonzásába kerültem. Szeretem ezeket a regényeket, mert betekintést nyerhetünk nem csak egy történetbe, hanem ez által egy tőlünk távol eső világba is, megismertem egy régenvágyott írót és egy régen áhított művét, valamint egy terapeuta került hozzám igen közel. Lássuk:

• Elsőnek azt a könyvet említeném meg, ami az iszlám világba kalauzolt el. Mohamed, a próféta története Mekka és Medina világát tárja fel előttünk a 600-as évekből, betekintést nyerve ezáltal egy vallási vezető életébe. Megismerhetjük hogyan működik egy hárem, mi a szerepe ebben egy hatunnak vagy egy durrának, tudják-e ők valóban szeretni és tisztelni egymást a nélkül, hogy féltékenységük urrá legyen rajtuk, és milyen az, amikor egy gyermeklányt hat évesen odaígérnek egy az apjánál is idősebb férfinak, ő pedig megpróbál helytállni, szeretni a válaszott férfit és felülkerekednia körülötte sokasodó tíz nővér-feleségen. A történetet Aisha, a próféta kedvenc felesége meséli el nekünk.
  Sherry Jones: Aisha a Próféta szerelme 
• Kína is érdekes és kellően egzotikus világ ahhoz, hogy európaiként igyam a könyv minden szavát. A selymekkel, hímzésekkel, motívumokkal, organikus csodákkal körbeszőtt történet egy családregény. Hosszú oldalakon keresztül kanyarog, akár a kínai Nagy Fal, mégis olyan magával ragadó és megannyi újdonsággal szolgál erről a világról, hogy megérte átrágni magam a többszáz oldalon. Az Egy gésa emlékiratai után ez a könyv egy másik oldalt mutatott meg.
  Pearl S. Buck: Nők pagodája

• Márai régi vágyam volt. Még nem olvastam tőle, így ezt a hiányosságot már ideje volt pótolni. Egy olyan könyvet választottam tőle, amit sok helyen barátságregénynek titulálnak. Nem egy hosszú lélegzetű olvasmány, egy éjszakai találkozást és két élet történetét rejti magában. Érdekes, hogy éppen egy olyan időszakomban olvastam, amikor párhuzamot véltem felfedezni bizonyos tekintetben. Tanulságos és lebilincselő olvasmány, mely a szövetség és árulás határait boncolgatja két barát szemszögéből.
  Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

• Feldmár Andrást már párszor megemlítettem a bejegyzéseimben, most végre külön sorokat kap. Kedvenc terapeutám, Bogyó barátnőm ajánlásával került a látószögembe, de olyannyira, hogy az elmúlt évben ki sem engedtem onnan. Tavaly két könyvet is olvastam tőle, ezek közül az első a szerelemről, kapcsolatokról, érzelmekről, és érintőlegesen még szülő-gyerek kapcsolatról is szólt, második pedig terápiás eseteket ír le, egy előadássorozat írott verziója. Minden pillanatát élvezem ezeknek a könyveknek.
  Feldmár András : Szabasdág, szerelem
                              Egy terapeuta történetei

Azt hiszem, sikerült Helénát megfertőznöm a mozgás és a sportok szeretetével… nem mondhatom, hogy véletlen, hiszen a foglalkozásaink nagy része arra irányul, hogy sportoljon, mozogjon, legyen szabad levegőn és ne csak itthon a négy fal között kézműveskedjünk… Minden érdekli, amivel foglalkozom és mindenből kell neki is. Teniszütőt és jégkorcsolyát már kapott, a teniszcentrumba csak a nagy hideg miatt nem jön mostanság velem, de korcsolyázni minden szabad napunkon elmegyünk. Úszni rendeszeresen eljárunk immáron második éve és csak akkor hagyunk ki egyetlen alkalmat is, amikor nagyon lever bennünket a lábunkról valamilyen betegség vagy városon kívül vagyunk.
A következő sporteszköz, amit már régóta kéreget, az a görkorcsolya… Kis ravasz, mert hiába kapott jégkorcsolyát, neki a görkorcsolya is ott motoszkált a fejében, hiszen ha tavasszal ismét kimegyünk és én felöltöm robosztus kerekeimet, bizony neki is kell majd, mert a műanyag kismotorja, amit lassan egy éve tapos, már nem köti le az érdeklődését annyira, mint az, amivel én kísérem.
Nem voltam rákoncentrálva keresésre, mégsem tudtam ellenállni Piroska átküldött linkjének és megrendeltem egy tanuló görkorcsolyát Helénának amivel már itthon is, a tágas nappalinkban gyakorolhat és gurulhat. Együtt néztük meg, együtt pötyögtük be az adatainkat a rendeléshez és ő klikkelt rá a megrendelés - gombra.
Izgatott volt és hangos kacagásokkal, visítással és csatakiáltással adott hangot örömének, ma pedig úgy várta a futárbácsit, mint egy csodatévőt… Nem is kellett sokat várni, délelőtt megérkezett a csomag, kifizettük, átvettük és azonnal fel is próbáltuk a korcsolyát:

2010 a Biodiverzitás  Nemzetközi Éve, ami a biológiai sokféleség védelmezésének fontosságát hivatott hirdetni érthetőbbre fordítva. És hol ne lenne biológiai sokféleség, ha nem egy tájvédelmi körzetben: egy védett láp területén? Csicseregnek a madarak, én is írok a történetről, hogy minél szélesebb körben terjedjen a híre a veszélyek, aminek ki van téve ez a ritkaságnak számító tőzegláp, ami karnyújtásnyira található a fővárostól a forgalmas autópálya melletti kis zugban.

Több éve autózom el az M0-ás gyűrűn a Dunakeszi mellett fellelhető kereskedelmi területre és mindig megakad a szemem egy táblán a lehajtó mellett:
Tájvédelmi körzet-védett láp
Védett láp, ami maga után vonja a sok-sok apró csodát és külön kis világot, amit a növényeivel, állatvilágával együtt magában hordoz. Itt tőzegtavak találhatók, szorosan egy bevásárlóközpont mellett, melytől egy patak, az Óceánárok választja el, és úgy tűnt -mindezidáig- békességben megférnek egymás mellett. A Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság  egy jegyzékben a területet a legfontosabbnak jelölte, nyilván nem véletlenül, és a tábla is okkal van kihelyezve az autóút melletti zajvédő falra.
De az akarat az nagy úr, és ha egy nagy cég akar valamit, az előtt nem lehet akadály, még akkor sem, ha több is van: hatalmas eszmei értékekkel bíró növények, élőlények, tavak, populációi. A nagyáruház – a megnövekedett forgalom miatt – bővíteni szeretne, de nincs lehetősége rá, csak akkor, ha a kiszemelt területet az illetékes hatóság láp helyett homokos – vízmentes és biológiailag értéktelen területté nyilvánítja, és az Óceánárkot elterelteti. Íme a terület, amire a bevásárlóközpontnak szüksége van:

Mondaná Heléna. Nagyon szeret játszani, bár kétlem, hogy ezt a játékot tisztán átlátja, mégis úgy érzem, teljes gőzzel beleveti magát a gyártásba, előkészületekbe, ajándékozásba… Még nem volt olyan alkalom, hogy bárkitől, bármilyen ajándékot megtagadott volna. Mindig ő viszi oda a meglepetést annak, akinek adunk és ő az első, aki puszit is nyom mellé, mert ő nagyon odaadó ajándékozó.
Hogy puszival működik-e az idei jótündéreskedés, nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy három ajándékot nagy örömmel készítünk el, mivel beszálltunk egy játékba Fruttinál.

Tavaly én készítettem a meglepetéseket (lásd fotó), idén pedig Heléna-kompatibilisre kell konvertálni, hiszen vele fogom elkészíteni és eljuttatni a szerencséseknek. Még nem tudjuk mi lesz, nagyban függ a jelentkezőktől, hiszen kicsit személyre is szeretném szabni (már ha megtehetem).
A szabályok változatlanok:

Habár időm nemigen engedi, szeretnék egy vidámabb bejegyzéssel frissíteni az itteni hangulaton, mert mi már kicsit feldobódtunk, köszönhetően a – most már úgy tűnik, hogy végleg – smaragdszemű szépségnek, aki itt sertepertél körülöttem, összedugjuk a fejünket, játszunk, videókat nézünk, zenét hallgatunk és nagyon sokat beszélgetünk arról, mit fogunk csinálni tavasszal a kertben, ahová már reggel kiköltözünk és estig csak az időjárás zavarhat be a házba…
Szóval, Szőkék a rossz napok ellen… – lehet ez másképp, ha ő vidít fel?:

A szöveghűséghez most nem ragaszkodtam. A dal hangulata ragadott meg, amikor délután hármasban egy kis búfelejtés kedvéért betettük a lejátszóba Charlie 2005-ös Kisstadion-beli koncertjét, ahol mi magunk is (kettesben) tomboltunk és élveztük Magyarország legmuzikálisabb előadójának koncertjét…
A lemez kilencedik dala ez. Sírhatnék-hangulatban andalogtunk Helénával, aki – velünk ellentétben – semmit nem fog fel a körülményekről. Beillesztem ide a dalt és a hangulatot. Holnap tényleg más világ jön… Tudom, sokan kérdezik, találgatják és gondolnak rá… most leírom, hogy megmaradjon akkor is, amikor majd egyszer  a jövőben lapozom ezeket az oldalakat.
Helénának egyelőre nem lesz kistestvére…

Pár hete történt egy eset, ami igazán érdekes, akár saját hiányosságaimra rávilágító történet is lehetne. Talán az is. Eszembe juttatta azt a horoszkópos bejegyzést, amit lassan három évvel ezelőtt írtam és akkor is, ugyanúgy ahogy most, szinte minden szavával egyetértettem. Valóban úgy alakul a kapcsolatunk, ahogy azt anno olvastam, és ebben semmi tudatosság nincs, legtöbbször azt veszem észre, hogy rácsodálkozok esetekre: "jé… ezt már olvastam valahol kettőnkről…"
Az ominózus eset tehát, ami egy kis mini terapeuta vízióját keltette bennem, így zajlott:

Egy fárasztó délután, amikor játszóházból értünk haza, ő még aludt az autó hátsó ülésén. Ilyenkor így hagyom és nem veszem ki az ülésből, hogy aludja ki magát, ébredjen kipihenten magától. Ki-ki kémleltem az ajtón a bejárat előtt várakozó autóra, hátha mozgást vélek felfedezni. Legtöbbször egy kis forgolódó fej a jel, aki nézelődik jobbra-balra, merre találhatja meg a segítséget, aki kiemeli őt az unalmas környezetből.
Ez alkalommal nem forgolódott, én pedig közel mentem hozzá. Éppen nyitogatta a szemeit, arca pedig felragyogott a hatalmas-teliszájas mosolytól. Nyugodt, kiegyensúlyozott volt, nyújtózkodott és ahogy felé hajoltam, megfogta kicsi kezeivel az arcom:
 - Szejetlek Anya! Ne legyél szomojú!
- Nem vagyok szomorú, kicsim! Milyen jó, hogy felébredtél! Én is szeretlek!
 - Ne idegeskedj! Nincen szemmi baj!
- Mi baj lenne? – kérdezem, még mindig mosolyogva.
 -Heléna naddon szelet! Ne legyél szomojú! Mosd ki az ülésem, jóóó????

Az aláhúzott rész tartalmazza a lényeget! Heléna bepisilt! Ami cseppet sem volt meglepő tekintve az aznapi teamennyiséget, amit a játszóházban elfogyasztott, és amiért az autóban volt kénytelen eltölteni az alvásidejét, én pedig nem álltam azonnal rendelkezésre, naná, hogy igazoltan csorgott bele az ülésbe a végkifejlet…
Talán az éjjeliszekrényemen sorakozó Feldmár könyvekből szívja titkon magába a tudományt, vagy talán a kis lényéből fakad ez a hihetetlen készség, amivel le tud szerelni a lábamról. Hiszen ismer már… tudja, hogy az ilyen esetek néha érzékenyen érintenek, neki pedig fel kell készíteni a váratlan helyzetekre. Ő így segít nekem … Kis terapeuta:

Szilveszter napján keresett meg egy újságírónő a Maxima magazintól, és kért meg arra, hogy írjam le pár sorban a két évvel ezelőtti élményeimet a pocakos fotóm "ellopásával" kapcsolatban. Az apropó egy újságcikk, ami hasznos tanácsokkal szolgál a netet használók számára, felhívja a figyelmet a visszaélésekre és a támadásokra egyaránt. Hogy ismét átérezzem az akkori élményeket, visszalapoztam 2008-ig, amikor az eset történt. Hangosan felkacagtam az akkori bejegyzésemen, amit Ildóka figyelmemfelkeltése után szerkesztettem. Két év távlatából nevetségesen felfújtam az esetet és túlságosan is kikeltem magamból, de azt hiszem ahhoz, hogy ez a hozzáállás most ilyen legyen, ahhoz kellett ez a történet is. Az után az eset után komolyan elgondolkodtam azon, hogy folytassam-e a blogot és hogy ha igen, akkor hogyan… El kellett döntenem, hogy ezekkel a kockázatokkal felvállalom-e újból a veszélyt vagy visszavonulok és soha többé nem teszek közzé fotót sem magamról sem a gyermekemről.

Annak, akinek ismerős az olasz énekes és az olasz nyelv, mégis furcsán hangzik a dal szövege elárulom, ez egy spanyol nyelvű verzió, ugyains Eros ezen a nyelven is megjelenteti albumait.
Én leginkább így hallgatom a lemezeket, bár a budapesti koncerteken ez hatalmas hátrányt jelent, hiszen mindig mást ordítok a színpad felé, mint a közönség, de azért az értelme ugyanaz… Számomra közelebb áll és sokkal érthetőbb, intenzívebb érzéseket vált ki egy olyan nyelv, amit én is értek, mint egy olyan, amihez csak némi közöm van.
Szeretem ezt a dalt. A szövegét, a hangulatát, a képi világát és a másodperceket, amiket eltöltök ezt hallgatva.. Én is átélem a másodperc békét a lelkemben, én is fellélegzek, magamhoz ölelem a csendet, érzem a pillanatot, tudom, hogy soha nem jön vissza…

Ezzel a névvel forgattak filmet a híres (vagy hírhedt) magyar grófnőről, én pedig csak elsuhantam a plakát előtt, így nem tudtam meg pontosan, mikor-hol vetítik, de mindenképp meg szeretném nézni. Ma komoly oknyomozás vette kezdetét. A böngészőm keresőjében a filmet kutattam és a régen olvasott könyv kézbevételével újraborzongtam történelmünk legérdekesebb női alakjának életét.
Történelmi regényeim legmegfogóbb darabja, amely a grófnő életéről, a legendákról, a véres részletekről és az 1500-as 1600-as évekről szólt, Oscar Welden: Báthory Erzsébet magánélete c. könyve. Szeretem a valós tartalommal bíró könyveket, a történelem irodalmi verzióját, amikor olyan alakokról olvashatok, akik valóban éltek, és alakították a történelmet. Hiteles dokumentumok és feljegyzések alapján íródott félregényeknek nevezem őket, melyek azon túl, hogy elrepítenek egy másik világba és egy pár napra lebilincselnek, sok mindent meg is mutatnak, ami a múltban történt.
Ilyen a Báthory könyv is, amelynek minden szavát ittam és faltam s pár óra alatt magamévá tettem. Igazi dokumentumkötet, hihetetlen történetekkel és hátborzongató (talán) valósággal.
Erzsébet alakját számos legenda övezi. Kegyetlen gyilkos volt, vagy vérszívó vámpírnő, ezt nem tudni pontosan. Szeretném azt hinni, hogy csak egy szépségét megőrző praktikákat alkalmazó nőről lehet szó, akinek olykor eljárt a keze, ha a szolgálói nem engedelmeskedtek neki. Különösen sok szolgálót "fogyasztott el" és rengeteg  rosszakaró állt körülötte, aki nem tudta elviselni, hogy egy özvegy akkora hatalommal bír, amekkorát ő örökölt férje, Nádasdy Ferenc halála után.  Az örökös megfelelni vágyás, a szépség megőrzésébe vesztegetett energiája pedig a kor szellemének nem felelt meg, így többszörösen üldözötté vált.

Sorsát az sem segítette elő, hogy a Báthory család sarja. Ezt a családot, mely hosszú időn át Magyarország legbefolyásosabb ja volt, nyughatatlannak, "telhetetlennek", "erkölcstelennek", "gonosznak" titulálták, és gyakorlatilag Báthory Istvánon (Erdélyi fejedelem és lengyel-litván király) kívül mindenki másnak volt kisebb vagy nagyobb "stichje". Genetikosok, orvosok és történészek vizsgálták a családot, akik megállapították, hogy valóban egy genetikusan terhelt klánról van szó. Időben, térben és rokoni körben ritkán esnek össze efféle jellemek és sorsok. Mindez örökölt terheltségre enged következtetni.
A családból mégis legérdekesebb és legvitatottabb Erzsébet sorsa, aki élete utolsó éveit koncepciós per áldozatául töltötte bezárva, egy ki nem hírdetett ítélettel.
Szeretném látni a róla készült filmet, kicsit belekóstolni vizuálisabban is abba a korba. És bármennyire is hiteles vagy hiteltelen a film, belesni a csejtei vár falai mögé…
Január 20.-tól látható a magyar mozikban.

"-No hiszen- mondta -, le is foshatná magát a világ, ha az emberek első osztályon utaznának, az irodalom meg a poggyászkocsiban."

Minden arra vezethető vissza, hogy velem járt el görkorcsolyázni. Én a korcsolyával, ő pedig a kismotorral rótta a közeli utakat,  de neki nem volt elég a motoros kaland, az kellett, amivel én "játszom". Nem volt erőszakos, de folyamatosan tudatta, hogy neki is kell, ki akarja próbálni. Ezután pedig nem volt megállás, mindennel megpróbálkozott: kisautókkal, edényekkel, tányérokkal, poharakkal, amik segítségével korcsolyázni szeretett volna… Mondta is, hogy ő most korcsolyázik, és amikor én leszedtem az alkalmi sporteszközökről, akkor közölte, hogy el kell menjünk és vegyünk egy "kocsolyát Helénának… "
A Jézuskától sem volt kérdés mit kér: korcsolyát (első körben, mert aztán csatlakozott a listához egy konyha és – felkiáltójeles – "ajándék" és "meglepetés " is).
Az én feladatom volt, hogy közöljem a Jézuskával a kérést, majd megszervezzem, hogy a Jézuska ajándéka megérkezzen. Nem volt könnyű, hiszen egy két éves miniatűr lábra ilyesmit szerzeni ritkaságszámba megy, mégis egy állítható korcsolya  megtalált bennünket 26-30-as tartományig.
A fa alatt azonnal jött a kérdés: görkorcsolya? – Nem, Heléna, ez JÉGkorcsolya és csak a jégen használhatjuk.
- Jó, jött a megértő felelet és egészen addig, amíg el nem jutottunk a jégre, türelmesen és lelkesen várta, próbálgatta, környékezte a hatalmas dobozt, amiben pihent egészen múlt hétvégéig.

Sok fogadkozás születik új év kezdetén, én sosem szoktam ilyet tenni, mégis odafigyelek arra, hogy amit eddig rosszul csináltam, az ezután másképp történjen. Nem fogadkozás, csak számvetés.
Évek óta, mióta a jó öreg kis lapocskákból álló, kézi filofaxomat lecseréltem a számítógépes és kézbentartható technikai csodanaptárakra, képtelen vagyok bármit is követni és megjegyezni. Hol elfelejtem többszörösen leokézni és megjegyeztetni vele, hol a technikai csodák szinkronizálásán bukom el az események jólmegőrzését, hol pedig egyszerűen csak lusta vagyok bepötyögni és azt hiszem, majd megjegyzem én ezt a fejemben is… Az esetek többségében – az elmúlt évben többszörösen is – sokszor jártam pórul ezekből a bakikból kifolyólag. Bizonyítandó bevallom, hogy elfelejtettem Helénának egy kontrollját (legsúlyosabb), elkéstem a manikűröstől, elnéztem a fodrászos időpontot (kétszer is az egymás utáni hónapokban), késtem el színházból és felejtettem el fontos dátumokat, megbeszélt randevúkat…
Nem jellemző Ingridre eme pontatlanság, éppen ezért, amikor megláttam a könyvesboltok polcain  az Inspiráció naptárat ,azonnal tudtam, hogy erre szükségem lesz!
Coelho varázslatos műveinek legszebb, legelgondolkodtatóbb idézetei a csodálatos Catalina Estrada illusztrációival, melyek még különlegesebbé, ellenállhatatlanabbá teszik a – remélhetőleg – mindennapi használatba kerülő és a programjaimat őrző, számon tartó naptárat.
Ezek az új esztendő első elvárásai, a többi pedig magától jön…

Ízelítőként fellapozom az egyik legérdekesebb hetem megfogó idézeténél: